2013. január 31., csütörtök

Az összetartás ereje

Tanulságos történet Wass Alberttől, az összetartás erejéről.

"- Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?
Három éven át jártam ki a legelőre velük, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:
- Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.

- Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszáz egynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.


- Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért. Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés."

(Wass Albert - A sírkő)

2013. január 19., szombat

Kedvenc városom - ahol most éppen nyár van

Amikor a pizzafutár Sydneyben magyarul szólt bele a kaputelefonba, már nem is csodálkoztunk.

A város a nevét Lord Sydney akkori brit minisztertől kapta, azt követően, hogy engedélyével Artur Phillip, az első flotta parancsnoka letelepíttethette itt az első rabokat. Ők választották ki - nem sikerült pont elsőre - a hihetetlenül szerencsés fekvésű helyet, amelyet egyik oldalról a Csendes-óceán, a másik oldalról a lenyűgöző szépségű Blue Mountains határol.



Természetes, hogy Ausztrália legnagyobb városában, amelyet az Economist Intelligence Unit minősítése 2011-ben a világ tíz legélhetőbb városa közül a hatodik helyre tett, magyarok is élnek. De nem csak ez az, ami miatt a turista megérez valamit abból a multikulturális légkörből, amitől élhetővé válik egy ötmillió lakosú város.

Anzac Bridge


Először is oszlassunk el egy gyakori tévhitet: aki Sydneybe látogat, nem az ausztrál fővárosba érkezik, hiszen ezt a címet Canberra birtokolja. Az ausztrál városok közül azonban kétségtelenül Sydney a legnagyobb és legismertebb, gazdasági és sok más értelemben igazi fővárosnak számít. Központja a kereskedelemnek, a művészetnek, az oktatásnak, a kultúrának, a divatnak, a zenei és szórakoztató-iparnak, a sportnak, a turizmusnak, és sorolhatnám... Ennek köszönhető, hogy rendkívül gyorsan fejlődik, és hogy sok a betelepülő külföldi, köztük magyarok is. Sokak szerint a multikulturális feeling összefügg a város alapításának történetével is, hiszen ismert, hogy az első brit gyarmatként az elítélt rabok számára itt hoztak létre büntetőkolóniát, majd ezt követően az 1800-as évektől fokozatosan csökkent az őslakosság és nőtt a szerencsét próbáló, az új élet lehetőségét kereső bevándorlók száma. A 19. század közepén Sydney már a nagyszámú angol, ír és skót betelepedőkkel Ausztrália első számú nagyvárosa volt. The Rocks, a legrégebbi negyed emlékeztet a telepesek partra szállására, most ezen a helyen hangulatos kis utcákat, éttermeket találunk.


Harbour Bridge
Sydney és környéke persze több ezer éve lakott terület volt. Az egyik gyönyörű tengeröbölben lépett partra a legendás James Cook kapitány 1770-ben, hajója ma múzeum. 
A városnézés fontos állomása a világ legnagyobb természetes kikötője, a Sydney Harbour. Leírhatatlan a hatalmas hajók, tankerek és egyéb óceánjáró eszközök kavalkádja és a vízi közlekedés precíz logisztikája. Az öböl fölötti dombokon pedig milliárdosok luxusvillái pompáznak, a sziklás partok privát kikötőiben luxusjachtok sorakoznak.

A Harbour Bridge (kikötői híd), amely a tengeröböl két partját köti össze, és a maga nemében a második legnagyobb ilyen híd a Földön
A város üzleti negyedét (CBD) ne teljesen úgy képzeljük el, mint sok más metropolisét, egyrészt mert Sydneyben itt található a nevezetes Hyde park és a Királyi Botanikus Kert, a Taronga Zoo (városi állatkert kengurukkal, koalákkal, papagájokkal), az ausztrál Tengerészeti Múzeum és a Darling Harbour, ami egy igazi szórakoztatónegyed, nyüzsgő kikötői élettel kombinálva. Persze, azért vannak felhőkarcolók is. Sydney adja az ország teljes GDP-jének mintegy 25 százalékát, és ez jobbára az üzleti negyedbe összpontosul. Több mint 90 bank, Ausztrália vezető vállalatainak több mint a fele és mintegy 500 multinacionális vállalat is itt székel. Sydney nemcsak a magyar turisták szerint drága város, a The Economist rangsorában is az előkelő tizenhatodik helyet foglalja el. Azért nem rossz érzés elsétálni a Pitt Street, a George Street, a King Street fényes kirakatai előtt ezek a Ausztrália legdrágább bevásárlóutcái , vagy benézni a Queen Victoria Building és a Westfield bevásárlóközpont passzázsaiba...

Sydney tengerpartja
Rengeteg park is lélegezteti a várost. Sydney tengerpartján több mint 70 beach (strand) található, a leghíresebb a Bondi Beach, amely a szörfözők kedvenc helye, és ahol szilveszterkor ezrek mulatnak fürdőruhában. Sydneyben (és persze egész Ausztráliában) hozzánk képest mindig ellentétes évszak, ilyenkor éppen nyár van. A sport is fontos része Sydney kultúrájának, emlékezetes helyszíne volt a 2000-es nyári olimpiai játékoknak.

Sydney Beach
Sydney élhető város rangját a híresen jó tömegközlekedése is erősíti. A városi vasút néha metrót játszik, elbújik a föld alá, de utazhatunk a Monorail-lel is, amely Sydney belvárosában a forgalom felett, a levegőben fut. Hibátlanul működik a jól szervezett és kiépített városi vízi közlekedés is.

Az operaház
A város egyik jelképe a sydney-i operaház, amely duzzadó vitorlákra hasonlító, különleges épületével igazi turistalátványosság is, akárcsak a Harbour Bridge (kikötői híd), amely a tengeröböl két partját köti össze, és a maga nemében a második legnagyobb ilyen híd a Földön. Fel lehetett menni az egyik toronyba, de valamivel nagyobb összegért a híd gerincén is átmehettünk, majd vissza. Eltartott egy-két órát a hídmászás, de megérte. Akárcsak körülnézni a belvárosban 309 méterre magasodó Sydney Towerből, amely a város legmagasabb pontja. Ide érdemes az utolsó napok egyikén látogatni, hogy a várostól a felejthetetlen körpanoráma látványával búcsúzzunk...

Sydney Tower
forrás: fmh.hu - feol.hu

2013. január 15., kedd

Prágai látnivalók, nevezetességek

Prága belvárosában számos nevezetesség igen közel van egymáshoz, gyakorlatilag minden látnivaló egy területen összpontosul, így minden megközelíthető gyalog. Azonban egy idő után fárasztó lehet a gyaloglás. Az olcsóbb szállások a közvetlen óvároson kívül találhatók, ekkor tehát szükséges igénybe venni a prágai tömegközlekedést. Prágában busszal, metróval, és villamossal lehet közlekedni. A tömegközlekedési járatok makulátlanul tiszták, modernek, megbízhatóak, és biztonságosak.

Károly-híd
A hangulatos, Prága egyik fő látványosságának számító, 516 méter hosszú, és 10 méter széles hídon grafikusokkal, utcazenészekkel, mutatványosokkal, és fiatalokkal találkozhatunk. A 16 pillérrel rendelkező híd helyén korábban egy fahíd állt. 1357 óta ez Prága első állandó hídja. Alapkövét 1357-ben IV. Károly német-római császár fektette le, a híd végül 1402-re készült el. 1851-ig ez volt az egyetlen híd a Moldván. A Károly-híd 30 híres szobrának többségét 1687 és 1714 között állították fel, de még 1928-ban is bővült új szoborral a híd. Ugyanakkor ma már nem feltétlenül az eredeti szobrok láthatók: 1965 óta az összes szobrot másolatokra cserélik, és az eredetiket a cseh Nemzeti Múzeum lapidáriumában őrzik. A híd két végén egy-egy torony áll: a 15. századi Mala Strana, és a 14. századi óvárosi hídtorony, mindkettő kilátóként is működik.


Óvárosi hídtorony
A világ egyik legszebb gótikus épületét, és bizonyosan Európa legszebb hídtornyát Petr Parler tervezte a 14. század végén. Nem csak a Károly-híd dísze volt, hanem védelmi célokat is szolgált. A háromszintes, 64 méter magas torony három szoborral díszített. Szintjeiről szép kilátás nyílik Prága óvárosára.


Óvárosi tér
Prága legrégebbi, már a 12. század óta létező terén akár valamelyik hangulatos étterem kinti asztalánál ülve csodálhatjuk a kulisszákat, a csodás, ősi épületeket, templomokat, és a sürgés-forgást - zenészeket, mutatványosokat. A Vencel-tér, és a Károly-híd közötti tér mindig turistákkal van tele. Továbbá a prágaiak egyik népszerű találkozóhelye, ezen felül ünnepek, karácsonyi, és húsvéti vásárok, tüntetések színhelye. Világversenyek idején a csehek nagy kivetítőkön innen nézik remek jégkorong-, és focicsapataikat.
A tér egyik legérdekesebb része az óvárosi városháza mellett lévő csillagászati óra, a világ legrégebbi, még ma is működő csillagászati órája, melyen a Nap és a Hold állása, és a jelenlegi csillagjegy látszik. Az óra legrégebbi része 1410-ből származik. Minden egész órában mozgó figurákat és apostolokat lehet megcsodálni. Mindig nagy tömeg verődik össze ehhez, ezért érdemes már 10-15 perccel egész előtt a csillagászati óra elé állni a legjobb látványhoz.
A városháza 1338-as tornyából Prága panorámáját élvezhetjük 50 méteres magasságból.
Az Óvárosi téren áll az az 1735-re befejezett, fehér, barokk Szent Miklós-templom, és Gyönyörűek a teret övező paloták is. A tér közepén Husz János szobra áll. A szobrot 1915-ben, máglyahalálának 500. évfordulójára emelték. Az óvárosi térről érdemes sétát tenni az óváros szűk utcáin keresztül, melyek hangulata, éjszakai életének köszönhetően még éjszaka is, igen megkapó.


Kisoldal
A Kisoldalt Prága legszebb részének tartják. A legtöbb turista áthalad rajta, amikor az óvárostól, a Károly-hídon át, a várba megy. Már a 10. században benépesült, adminisztrációs egységként 1257 óta létezik. A városi jogot 27 évvel az óváros után kapta meg. Prága 1784-es létrejötte óta a város része. Központja a Malostranské Namesti, ahonnan a macskakövös utcákon felfedezőútra lehet indulni: kis boltok, templomok, tradicionális cseh kocsmák, és remek éttermek várják a turistákat. A Malastranske Namestin pedig a (másik) Szent Miklós-templom fedezhető fel. A hatalmas barokk templom 1703-1756 között épült, a benne található freskó Szent Miklós dicsőülését ábrázolja, és mérete 1500 négyzetméter. A Letenská utca szép kertjeiben csendes pihenésre, kikapcsolódásra is lehetőség van. A Kisoldal a cseh kormány központja is, a cseh parlament, a minisztériumok, és nagykövetségek találhatók itt.


Vencel-tér
Prága egyik legjelentősebb tere az újváros egyik kulturális és üzleti központja. A város legnyüzsgőbb terén mindig számos turistával, helyivel, és nagy pezsgéssel találkozhatunk. Szállodák, éttermek, bárok, és kocsmák gondoskodnak róla, hogy a tér éjszaka se aludjon. A Vencel-tér számos jelentős történelmi esemény színhelye volt, 1969-ban pl. két diák is felgyújtotta magát itt a rendszer elleni tiltakozásként, és az 1989-es bársonyos forradalom idején is nagy demonstrációkat tartottak e helyen. Számos, a 20. század elején épített szép épületen kívül a tér két fő látványossága Vencel lovas szobra, és a cseh Nemzeti Múzeum épülete.


Nemzeti Múzeum
A Vencel-téren lévő monumentális múzeum főépületének neoreneszánsz homlokzatát a párizsi Louvre mintájára tervezte Josef Schultz. 1818-ban alapították, és 1885-1891 között épült. A múzeum bombatámadást kapott a II. világháború idején, és megsérült 1945-ben, 1968-ban, szovjet géppuskatűz miatt, és 1972-ben, és 1978-ban is a prágai metró építésének idején. Ez a Cseh Köztársaság legnagyobb, és legrégebbi múzeuma. Több millió elemes gyűjteményében régészeti, és természettudományos leletek, ásványok (Európa legnagyobb ásványgyűjteménye), érmék, és egyebek találhatók. Egymillió kötetes könyvtár, és a cseh panteon is itt található. A múzeum lapidáriumában a Károly-híd eredeti szobrait, ill. sérült, vagy olyan műalkotásokat őriznek, amelyek a jövőben az időjárás viszontagságai miatt elpusztultak volna.


Petrin
A Prága központjában, a Moldva bal partján magasodó 130 méteres domb számos érdekességet kínál. A csaknem teljes egészében parkokkal borított domb a prágaiak egyik kedvenc pihenőhelye.
A Petrin leghíresebb nevezetessége a 60 méter magas, az Eiffel-toronyra emlékeztető Petrínská rozhledna (Petrin kilátó). Sokkal kisebb mint az Eiffel-torony, de mivel egy dombon fekszik, a teteje magasabban van, mint párizsi "testvérének". 1889-ben a Cseh Turistaklub képviselői Párizsi Világkiállításon jártak, és mivel nagyon megtetszett nekik az Eiffel-torony, elhatározták, hogy Prágában is építenek valami hasonlót. Összegyűjtötték a megfelelő mennyiségű pénzt, ezek után 1891-ben, mindössze 4 hónap alatt épült meg a Petrinská rozhledna. A torony legfelső kilátó szintjére 299 lépcső megmászása után lehet feljutni. A torony amellett, hogy kilátó, adótoronyként is működik. Szép időben csodás kilátás nyílik innen Prágára.
Szintén izgalmas a Petrin tükörlabirintusa. Ez a Petrin kilátótorony mellett található (januártól márciusig csak hétvégén tart nyitva). A dombon további érdekességet jelent az Éhségfal (Hladová zed), egy középkori védelmi fal.


Újvilág
A festői utcában (ill. negyedben, de ma már egyetlen utcára korlátozódik az Újvilág), amely a várhoz, és a Loretohoz közel található, korábban a várban dolgozók laktak, a legszegényebb réteg. Ma sok műterem, és művészeti galéria működik ebben az igen inspiráló környezetben. A szűk utca, a kis házakkal minden évszakban igen romantikus hangulatot áraszt. Itt egy teljesen más világba csöppenünk, mint Prága többi részén. A kis házak a 14. század közepén épültek, majd a 17. században a legtöbb újjáépült. Az itt élők az ajtók fölé névtáblákat tettek, amelyek ma is láthatók.


Reprezentációs ház
A Námesty Republikyn álló lenyűgöző palota Csehország történelmében többször is fontos szerepet töltött be. 1918. október 28.-án itt kiáltották ki Csehszlovákia függetlenségét. Az art nouveau ház építése a romos királyi udvar helyén 1905-ben kezdődött, és 1912-ben nyílt meg. Fő része, a Smetana, Csehország legnagyobb koncertterme, ezen kívül még öt terem, két kávéház, és egy első osztályú étterem található itt. 1995 és 1997 között felújították.


Lőportorony
A lőportorony a reprezentációs ház mellett áll. A 65 méteres torony kapuként szolgál a királyi úthoz, amely az óvároson keresztül, a Károly-hídon át a várba vezet. 1475-ben, egy 11. századi kapu, Prága egyik eredeti városkapuja helyére épült. Eredetileg hegyi toronynak hívták, de mióta a 17. században lőporraktárnak használták, lőportoronynak nevezik. 1757-ben súlyosan megsérült, és 1857 és 1886 között építették újjá. 1990-ben, Prága több más történelmi nevezetességéhez hasonlóan, a lőportornyot is renoválták.


Kampa
A Kampa északi részét "Prága Velencéjének" hívják, csatornái, és vízre épült házai miatt. A Károly-hídtól lefelé vezető lépcsőn lehet a szigetre jutni, amely lépcső a Mission Impossible híres helyszíne volt. A csendes, békés, zöld sziget remek kikapcsolódást nyújt a nyüzsgő Prága közepén. Főleg remek éttermekkel, és szállodákkal van ma tele. A Kampa parkjában található a híres Lennon-fal.


Ferencesek kertje
A Ferencesek kertje egy remek oázis a Prága nyüzsgésében megfáradt, s a már sok prágai szépséget látott turistáknak a pihenésre. A gyermekeket pedig a kert játszótere várja. A Vencel-tér, és a Jungmannovo tér között található e gyönyörű kert. A Ferencesek a 17. század elején kezdtek ide fákat, és virágokat ültetni. A kommunista érában a Ferencesek elvesztették a kertet, így 1950 óta nyilvános parkként működik. A rendszerváltás után egy részét visszakapták.


Loreta
A gyönyörű templom, amely egy Ancona mellett látható templom mása, fontos zarándokhelynek számít. Építése 1526-ban kezdődött, és 1631-ben szentelték fel. Legnagyobb kincse a több mint 6000 gyémánttal díszített gyémántos szentségtartó, amely a 17. század végén, Bécsben készült. Szintén látható itt egy cédrusfából faragott Madonna-szobor. Óránként 27 harangos harangjáték szól.


Táncoló ház
Az 1994-1996 között épült, a szlovén Vlado Milunic, és az amerikai Frank O. Gehry által tervezett irodaház modernségével remek kontrasztot alkot Prága történelmi látványosságaival. Távolról nézve egy táncoló párt láthatunk. Hívják még "részeg háznak", és Fred és Ginger háznak (Fred Astaire, és Ginger Rogers, legendás táncduó után) is a prágaiak, akik nagyon szeretik az épületet. A legfelső szinten Prága egyik legjobb étterme, a La Perle de Prague nevű francia étterem található, amely a finom ételek mellett, Prágára irányuló remek kilátást is nyújt. A szomszédos art nouveau házban Vaclav Havel volt cseh államelnök, a bársonyos forradalom egyik vezető alakja lakott.


Állatkert
Remek program gyerekekkel, akik imádni fogják, vagy ha már minden "kötelező" nevezetességet megtekintettünk a városban, illetve akkor is, ha egyik tényező sem áll fenn, mivel Európa egyik legjobb állatkertje a prágai. Az 1931-ben nyílt állatkert 45 hektáros területén 4500 állat "lakik". 2007-ben a Forbes magazin Európa legjobb állatkertjei közé választotta, ami nem véletlen: rengeteg állat tekinthető meg igen nagy területen, az állatkert bejárása akár 1 napot is igénybe vehet. A környezet, az állatkert tervezése is csodálatos, remek innovatív megoldások láthatók itt. Az állatkert történelméhez hozzátartozik, hogy 2002-es nagy prágai árvíz sajnos az állatkertet sem kímélte: nagy része víz alá került, és több állat elhunyt.


A prágai vár
A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és a Guiness-rekordok könyve szerint maga a vár, 570 méteres hosszával, és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. A régi időkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, ma pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája. Számos háború, tűzvész, felújítás, és különböző történelmi korok eredményeképp igen változatos palotákat, erődítmények, és templomok jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt is igen népszerű. A fantasztikus, varázslatos hangulatú prágai várnegyed kötelező nevezetességnek számít mindenkinek, aki Prágában jár. Története a 12. századig nyúlik vissza, amikor is megépült egy román stílusú vár. Luxemburg János a vár környékére jobbágyokat telepítette be, és ezzel megkezdődött a Várnegyed bővülése. A várat a 14. században IV. Károly gótikus stílusban újjáépítette. Egy 1541-es pusztító tűzvész után szinte az egész negyedet újjá kellett építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta meg a szabad városi rangot, míg 1784 óta az egyesített Prága része.


Szent Vitus székesegyház
Sok ember számára a Szent Vitus székesegyház jelenti magát a prágai várat. És valóban, ez is Prága egyik legtipikusabb, legismertebb nevezetessége, amely szinte egész Prágából látható. A Szent Vitus székesegyház Prága, és egész Csehország legnagyobb, és legfontosabb egyházi épülete, a cseh királyok, és királynők koronázásának tradicionális helyszíne volt. A főépület mellett számos kápolnája is figyelemre méltó, az egész székesegyház legszebb része a Szt. Vencel kápolna. A székesegyház helyén korábban több templom állt, a jelenlegi gótikus székesegyházat 1344-ben, IV. Károly kezdte építtetni. A 15. század első felében (amikor még mindig nem volt teljesen kész) a huszita-háborúkban megsérült a székesegyház, majd, 1541-ben, egy nagy tűzvészben is jelentős sérüléseket szenvedett. 1844-ben dolgoztak ki egy programot a székesegyház befejezésére, és renoválására, és végül, 1929-ben, több mint 600 év után, a székesegyház építése befejeződött.


Szent György bazilika
A prágai várnegyed legrégebbi, Prága 2. legrégebbi, és Prága legjobb állapotban lévő román temploma. 920-ban alapították, és 973-ban a szomszédos bencés kolostorral bővült. Egy 1142-es tűzvész után újjáépítették. Külső része nem utal arra, hogy a templom már több mint 1000 éves, ezt főleg a bazilikába belépve lehet látni. Jelenleg koncertteremként működik.


Hradzsin-tér
A Hradzsin főtere környékén alakították ki a jobbágytelepülést, melynek lakói a prágai vár kiszolgálásán dolgoztak. A tér az 1541-es tűzvész után is megtartotta eredeti alaprajzát. Számos szép barokk, és reneszánsz palota (melyek közül egyikben a Cseh Nemzeti Galéria működik), és egy templom áll a téren.


Arany utcácska
A kis, hangulatos, rendkívül népszerű utcában 11, a 16. század végén épített házacskát lehet megcsodálni. Ez Prága legkisebb utcája, kevés háza, és a miatt is, hogy a házak igen picik, leginkább törpék férnének be. A 16. század végén itt éltek a vár védői, de mivel 22 volt belőlük, hogy elférjenek, igen kicsi házakat kellett építeniük. A 17. századtól már a várvédőkre már nem volt szükség, ezért mások költöztek ide: szegények, gazdagok, művészek.
Az Arany utcácska nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint II. Rudolf idejében itt éltek az alkimisták, akiknek az volt a feladatuk, hogy rájöjjenek az aranycsinálás titkára. Talán ez nem igaz, de egy másik történet igaz, és jóval érdekesebb: a 19. században, az egyik házban egy öregember élt, aki minden pénzét a varázslásról szóló régi könyvekre költötte, és a házban titkos kísérleteket végzett. 1831-ben a helyiek egy nagy robbanást hallottak, és Uhlét, az öregember házban holtan találták, egy sárga kővel a kezében. Később a kőről bebizonyították, hogy arany. Nem tudni, hogy került az arany a házba, elképzelhető, hogy az öregember tényleg rájött az aranycsinálás titkára. Jóval később, a 22-es számú házban élt Franz Kafka. Az 1930-as években egy mára már lerombolt, az Arany utcácska és a Daliborka torony között lévő házban élt a Nobel-díjas író, Jaroslav Seifert. Az Arany utca házaiban középkori fegyverek, textiláruk vannak kiállítva, és szuvenírek kaphatók. Több házacska eredeti, több száz éves berendezési tárgyakkal díszített, más házakban bemutatják, milyen volt az élet az Arany utcácskában annak idején.


Daliborka torony
A torony 1496-ban épült, és börtönként működött a 18. század végéig. Eredetileg csak a nemesség számára tervezték, de később minden társadalmi rangú emberek raboskodtak itt. Korábban magasabb volt, de egy tűzvész után már csak öt emeletes maradt. Nevét onnan kapta, hogy első rabja Kozojedy-i Dalibor volt. A fiatal lovag bűne az volt, hogy menedéket adott egy "körözött" jobbágynak, amiért halállal kellett lakolnia. A börtönben megtekinthető egy régi cella, és néhány kínzóeszköz is.


Mihulka lőportorony
A Mihulka-torony a 15. század végén épült, az egyik új védelmi bástyaként. A "Mihulka" nevet a 19. században kapta, azelőtt új toronynak, körbástyának, a "svéd laboratórium laboratóriumának", és lőportoronynak hívták. Ez volt a vár ágyútornyai közül a legnagyobb, de védelmi képességeit sose bizonyíthatta. 1541-ben, tűzvészben elpusztult. A 16. században Tomas Jaros újjáépítette, aki itt is lakott, ezután II. Rudolf alkimistái dolgoztak a toronyban, majd lőporraktár lett. 1641-ben ismét megsérült a svéd csapatok támadása következtében. Később itt lakott a vár sekrestyése. 1967-1980 között felújították, 1982-ben múzeum nyílt benne.


Lobkowitz-palota
A Jirská 3 alatt, a várnegyed keleti végében, a régi várlépcsők közelében található Lobkowitz-palota a csodálatos, látogatók ezreit elvarázsoló Lobkowitz-múzeumnak, valamint Prága egyik legjobb, fantasztikus panorámával rendelkező kávézójának, és egy gyönyörű koncertteremnek ad otthont. A kastély a 16. században épült, és 2007 óta működik benne az egyre híresebbé váló, autentikus, Prága legjobbjának tartott, a művészetet kedvelők számára kihagyhatatlan múzeum. A múzeum képtárában 1500 festmény került kiállításra, többek között Canaletto, id. Pieter Brueghel, Velázquez, Veronese, Rubens, Bellotto, és Cranach művei tekinthetők meg. A festményeken kívül porcelánok, kerámiák, puskák, hangszerek, Beethoven és Mozart eredeti kottái is megcsodálhatók. A Lobkowitz-palota 17. századi barokk koncerttermében minden nap 13:00-kor klasszikus koncertet adnak.


Vysehrad
Prága "másik" vára szintén megér egy sétát. A Hradzsinhoz képest csendesebb, békésebb, nyugodtabb hely, kevesebb turistával, és innen is remek kilátás nyílik a városra. A 10. században épített vár, melyben a 11-12. század folyamán a cseh királyok székeltek, a Moldva-folyó felett magasodó 42 méter magas dombra épült. A dombot a 19. században épített Szt. Péter és Pál templom uralja. A hely szellemét legjobban akkor lehet átérezni, ha végigjárjuk a Vysehradot körülvevő hatalmas, gyönyörű parkot.


Prágai utazásunkat a legkiválóbb cseh sörökkel dobhatjuk fel.
Prágát a visszafogott alkoholfogyasztók közül is sokan egyenesen a sörivók Mekkájaként emlegetik. Csehország fővárosa ugyanis nemcsak az évszázadok súlyát magán hordozó Károly hídról, a város fölé magasodó Prágai Várról és a szépséges épületekkel körülvett Óváros térről, hanem a már-már zarándokhelynek számító kocsmáiról is híres. 
A városnézésnek kihagyhatatlan elemei a sörözők, ahol a frissen csapolt, habzó nedű mellé remek knédliket, csülköket és kolbászokat kaphatunk.
Prágából remek kirándulások tehetők Csehország egyéb festői tájaira.

2013. január 9., szerda

Te melyik "helyet" választod magadnak? Melyik ajtón mennél be?

Istennel beszélget egy ember:
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.

.
.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!

Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség' kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Amikor csak magunkra gondolunk a Pokol van itt a Földön.

2013. január 8., kedd

Bayer Zsolt védelmében

Elgondolkodtató, hogy a rendszerváltozás utáni több, mint két évtized legtöbb embert megmozdító eseménye egy (majd még egy) az általános szeretet nevében életre hívott békemenet volt Magyarországon. Az öszödi beszéd aljassága, majd az azt követő zavargások, a rendőrterror tizedannyi embert sem vitt ki az utcára. Úgy tetszik, a magyarságból kiveszett az agresszivitás. Tömegeket mozgósítani nálunk csak a szeretet és az összefogás felhívásával lehet. Pedig az agresszivitás egy normális határig fontos és szükséges képesség. Ha például idegenek törnek be a lakásomba és már nincs hová hátrálnom előlük, az utolsó lehetőségem a védekezésre a támadás; még a sarokba szorított nyúl is ezt teszi. Mi, magyarok azonban képtelenek vagyunk a védekezésre, és ha véletlenül valamelyikünk feljajdul hangosan, mert elviselhetetlennek érzi már a beszorítottságot, összerezzenünk és rémülten kérdezgetjük egymástól: „Nem kiáltott ez túl veszélyes dolgokat? Szabad ilyen szélsőségesen jajgatni? Szabad jajgatni egyáltalán?” 
Pedig fél évszázada még bátrak voltunk. Mi voltunk Európa legbátrabb, legigazabb nemzete. S talán ez volt a baj. Az 1956-os hősies áldozatot a világ semmire sem értékelte. Nem köszönte és nem is becsülte meg. Úgy tett, talán a lelkiismerete megnyugtatására, mintha észre vette volna, de valójában nem vette észre, vagyis nem akarta észrevenni. Akkor más forgatókönyv volt aktuális, és abban a forgatókönyvben bennünket éppen rabszolgának adtak el... Talán ez törte meg a lelkünket, hogy elhittük, az igazság elbukott, Isten halott, nincs remény és nincsen jövő. Sérült nemzedékek nőttek így fel, akikből egy-egy csak „szem volt a láncban”, az elnyomás rabszolgaláncában, s akik nemhogy nem mertek, de nem is tudtak hinni a szabadságban, még akkor sem, amikor felsőbb utasításra valakik hirtelen, egyik napról a másikra könnyed mozdulattal leoldották lábukról a láncot, mintha sosem lett volna, s intettek: „Mehettek, Ausztriába, vásárolni...” 
A belső pribékek, a kápók azonban velünk maradtak, mert nekik az volt a dolguk, hogy kontroll alatt tartsanak minket, nehogy eszünkbe jusson hősnek lenni, nehogy felébredjen bennünk a természetes agresszivitás, az életösztön egyik legfontosabb összetevője. Sok eszközt találtak erre. Először nácikra vadásztak közöttünk. Náci az volt, aki szerette volna egy kicsit szebbnek, otthonosabbnak érezni az otthonát. Azt rögtön megvádolták azzal, hogy náci. S hogy a vádnak súlya legyen, valahonnan valamelyik vándortársulatból előrántottak egy dísznácit, aki hol fogaskerekes karszalaggal, hol karlendítéssel pózolt a fotósok hada előtt, bizonyítván a közöttünk osonó kápók és pribékek vádjait: „íme, a magyarok között nácik vannak”... De aztán elkopott ez az eszköz, mert már olyan sok lett a náci, hogy a világ megunta. 
És akkor jöttek a cigányok. Európa legnyomorultabb, legjobban megalázott, legmélyebbre taszított, mindenhonnan kirekesztett, megvetett, öntudatát elveszített, magának hamis tudatok szilánkjaiból mítoszt gyártani próbáló nemzete. És a kápók és pribékek pénzt osztottak szét közöttük; nem sokat, csak annyit, amennyi borra, pálinkára, egy fél vekni kenyérre elég, és azt mondták nekik, „a fasiszta magyarok elnyomnak benneteket, de ti csak kiáltsatok, történjen bármi, legyen hibás bárki, csak kiáltsatok, és mi máris jövünk, megvédünk titeket, és hozzuk a svéd televíziót meg a világsajtót.”

A kápók és a pribékek pontosan tudták, hogy a cigánygyerekek nagy hányada a szeretet teljes hiányában nő fel: aki nagyobb, félrerúgja őket, aki hangosabb, felordítja álmukból, ezért úgy cseperednek fel, mint a vadállatok; ha rúgnak feléjük, elugranak, ha nem figyelnek rájuk, viszik, ami vihető, mert csak egyszeri a pillanat, és nincs sem igazság, sem jóvátétel. Felnőve vadállatok lesznek belőlük, akik nem ismerik a megértést, a feltétel nélküli szeretetet, akikbe annyiszor mart bele a valóság, ahányszor kiléptek a putri ajtaján, ezért aztán a legerősebbek hordába verődnek, mint az ősemberek az idők hajnalán, mert a folyamatos veszély ellen a hordalét az első hatásos védekezés. 
A többit tudjuk. A kápók és pribékek jó munkát végeztek. Amikor a zámolyi cigányok hordája agyonvert egy magyar fiút, a gyilkosok a kápók és pribékek közvetítésével Franciaországba menekültek és ott menedékjogot is kaptak, mert Franciaország elhitte, hogy a magyarok nácik és kirekesztők. Amikor Bándy Katát bestiálisan megkínozta és megölte egy cigány, a svéd televízió otthon maradt, nem jött el Olaszliszkára sem, de itt volt, amikor a cigányokra lövöldöző magyarokat elkapta a rendőrség. Marian Cozma meghalt. Sávoly Gergő túlélte a késelést... A katasztrófa árnyéka egyre sötétebb, mert egy rettenetes népesség rettenetes életet él, s abból a rettenetből, mint Mordorból a gonoszság, újabb és újabb borzalmak támadnak, ha nem teszünk ellene valamit. 
Most egy közülünk, Bayer Zsolt egy hatalmasat ordított: „A kurva életbe, elég volt!” Nem szép dolog ordítani. De ne ezen háborogjunk, mert olyan volt ez az ordítás, mint a félrevert harang: akinek a füle mellett kondítják meg, az majd’ belesüketül, de nem ez számít, hanem az ok, amiért a vészharangnak meg kellett szólalnia. Ha nem történik semmi, és minden megy tovább, akkor itt előbb-utóbb háború lesz. Cigányok gyilkolnak majd egyre több magyart és magyarok ölnek majd cigányokat, mert idővel azért egyre több olyan magyar lesz, aki a sarokból kitámad. 


Most és itt azonban
nem félkatonai osztagokra, de nem is széplelkű idiótákra van szükség, hanem a valóság könyörtelenül higgadt feltárására, annak tudományos megismerésére, hogy miért vannak falvak Magyarországon, ahová magyar ember már nem meri a lábát betenni, hogy miért vannak települések, ahol az autós – Olaszliszka óta – lelassít és nagyon óvatosan vezet, egyúttal azonban fohászkodik istenéhez, hogy el ne romoljon a motor, mert ha meg kell állnia véletlenül, akkor jaj neki... hogy miért van az, hogy ha öt cigány felszáll a buszra, a villamosra, vagy a vonatra, akkor az emberek összehúzódnak és rettegve várják az elkerülhetetlenül bekövetkező támadást. Másfelől pedig, hogy miképpen lehetne a most született cigánygyerekeket kimenekíteni e borzalmas végzet súlya alól. Hogy választ kapjunk végre a legfontosabb, a sorsunkat eldöntő kérdésre: a magyar és cigány értelmiségiek erőfeszítéseinek hatására csökken-e már végre, avagy szaporodik az együttélésre képtelen, vadállati szinten élő emberi lények száma. Ha csökken, akkor van remény, ha szaporodik, akkor előbb-utóbb elnyeli országunkat és népünket, magyarostul és cigányostul Mordor sötétje.
Mától új korszak kezdődik.

2013. január 3., csütörtök

Újévi üzenet

"...még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor"
Nem kell semmiféle - se maja, se egyéb - prófécia a gondolkodó - kiváltképpen keresztény - értelemnek annak belátásához, hogy korszakváltás előtt állunk, ugyanis az Istent és Egyszülött Fiát még érzéseinkből is száműző, 1789 óta gőzerővel taroló liberalizmus minden eresztéke recseg-ropog, hogy átadja helyét a materializmussal leszámoló, helyébe egy idealizmust, eszméket és eszményeket adó világnak, hiszen ha eddig, ma még inkább igaz Vörösmarty Szózatának látomása: 
"Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán."

Ma talán inkább, mint eddig, nem lehet elégszer nyomatékosítanunk, hogy minden Isten ellen lázadó hatalom előbb-utóbb bukásra ítéltetik, de különösen is a nagynak hazudott 1789-es francia forradalom óta tort ülő liberalizmus, amelynek talán végső stádiumában vagyunk, amikor is ennek jeleként mindenben és mindennel soha nem látott mértékben mérgeznek, így például még magyarnak mondott üzletláncokban is bizonyítottan rákkeltő hatású aszpartammal mérgezett szörpöket árusítanak, ráadásul azzal a felirattal, hogy "a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat'"!

Igen, ma már alig álcázzák magukat a testünket-lelkünket megmérgezők, akik luciferi kaján vigyorral kínálják tetszetős csomagolású végtermékeiket, azonban - és ez alighanem egyetlen reményünk az újévre - mindig, így most is lesznek túlélők, mégpedig valószínűleg többen, mint hinnénk, akik szellemi-fizikai önellátásra képesek, akik persze nem kerülnek médiumaik csalóka reflektorfényébe, akik ha akár egy egész életen át viselik is a "politikailag inkorrekt" megbélyegzést, mindvégig kitartanak, akiket akárhányszor elgáncsolnak, mindig talpra állnak, akik olyanok, mint Wass Albert embere:


(Wass Albert: Előhang - Szentgotthárd, 1926. november 14.)

forrás:  ifj. Tompó László - Hunhír.info