szja bevallás - hamarosan

Tatiosz: A szív erényei

Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom:

1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.

2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: Ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.

3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több.

4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.

5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.

6. A hallgatás tudománya: az istenek tudománya.

7. Állj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél.

8. Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.

9. A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.

10. Az öröm képessége: az életrevalóság nagy képessége.

11. A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben. a tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg.

12. Amikor a sors a szerencse trónusára ültet, akkor váltál a legszerencsétlenebbé... fortuna kegyeltjének lenni múlandó királyság.

13. Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. a legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.

14. Vegyük a dolgokat könnyedén, de mégse vegyük túl könnyen őket. ami fontos és komoly dolog, az megfontolt döntést igényel. az élet balgaságain, pedig tudjunk nevetni...

15. Mindennek adjuk meg, ami neki jár. a szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.

16. A nagy lélek megtisztul mások szeretete által és szeretetével másokat a fénybe emel. élj a nagyság, e mindenki számára hozzáférhető formájával.

17. Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint.

A szív törvénye

"Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség."

(Hioszi Tatiosz)

Elvitte a szél

A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erős fejlettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött. Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait. Terveket szőttek és találgatták:

- Hol tudnak majd gyökeret verni?

- Ki tudja?

- Csak a szél tudja.

Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.

- Sziasztok... Sziasztok.

Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki.

Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. 

Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.

- Ez mind az enyém - mondotta.

Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben. Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott. Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.

- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.

Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék. Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak.

Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés. Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. 
A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.

Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával.

Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva.

.
"Legyen előtted mindig út! 
Fújjon mindig hátad mögül a szél.. 
S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten."

Majmok (tanmese)

Ősi ír áldás

Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

S míg újra találkozunk,

Hordozzon Téged tenyerén az Isten.