2012. december 27., csütörtök

Karácsonyi gondolatok

Preambulum
Ülök kis Balaton-fölvidéki házam befűtött szobájában, s bámulom a messzi fagyot. Rianástól még nem dörög a Balaton, de ma havazott, fehér prémgallért visel a táj. Egy testes vöröset nyitottam az imént, ráérek, hadd lélegezzen még. Majd szürcsölöm, ahogy az évek apasztják a hátralevő időt: komótosan, ám rendületlenül.
Itt vagyunk. Itt hagyják ünnepelni a karácsonyt. Annak, ami. Nem volt ez itt mindig így, és túlnézve az Óperencián (vagy akár csak ober Enns!) most sem evidencia, hogy kinek a születése emeli fel lelkünket. Keresztényüldözésekről hallani, nyitom a tévét, csukom az újságot, kibillent az idő. O tempora, o mores! Ezredévek óta riadozunk e vasfogú fenevadtól, és a divattól, mit esztelen diktál.
Pesti barátom, M., a minap telefonozott. Hogy a diákság lázong, a giccs vagy a mudi minősíthetetlenül minősít. Lehet. Mindennek biztosan van valami felsőbb értelme is, amit talán most még nem is láthatunk. Ahogy Betlehemben sem látták sokan, mekkora idők tanúi ők, azon a 2012 évvel ezelőtti éjszakán.



Gondolatkísérletbe kezdek, közben a pohár is eseng, töltsek rá. Nem leszek a gátja. És pőrén leírom kétkedő pesti barátomnak, M.-nek, és talán másoknak is, én ezt innen hogyan látom. Sőt leginkább kérdezek majd, mint tette azt a bölcs Szókratész, mert egy jó kérdés tornára bírja az elmét.
Eljöljáróban még annyit: nekem tetszik ez a mi kormányunk. És minthogy kétharmadmagunkban ott van benne a szívünk is, volnék oly vakmerő, hogy „mi”-ként hivatkozzak reá.


Mert innen is lehet nézni
Még a tieitek közül is elismeri a normálisabbja, hogy a devizaadósság szó szerint kivéreztette az embereket, és a vállalkozásokat is. És ezt sehol máshol Európában nem lehetett így megcsinálni! Ez az egész négy év arra megy el, hogy ezt feltakarítsuk. Úgy, hogy közben a fojtogatott az EU, úgy, hogy a világvállalatok vezették garatunkhoz szorító kezét. És ha semmi más hasznosat nem csináltunk, csak ezt, hogy az adósságtól szó szerint fulladozó országnak levegőt adtunk (végtörlesztés! árfolyamgát!), akkor már többet tettünk, mint ami emberileg szinte lehetséges.

Akár ki is oszthattuk, el is adhattuk volna azt a sok megpályáztatott földet. Ám ez bérbeadás. Szerintetek mekkora volt az éhes testvérek csaholása, amikor kiderült, hogy senki nem kap sajátba semmit?

Mert tényleg csak védőhálót akartunk. Egyetlen centet sem akartunk kivenni. De nem hagyták. Többet akartak adni, mint amit kértünk: gyakorlatilag is, és átvitt értelemben is. Át akarták venni a kormányrudat, ezért azzal zsaroltak, hogy mindent vagy semmit adnak. Erre mondtuk, hogy ilyen áron nem kell.

Mindenkit kiszedünk a tarthatatlan adósságból. Előbb a családokat, aztán az önkormányzatokat, és még jönnek az intézmények. Az eladósodás az elmúlt 20-40-60 év igazi csapdája. Minden más csak rizsa. Ezt ennél kisebb vehemenciával aligha lehetett volna megcsinálni. Magyarország olyan új pályára állhat 2014-ben, ami után unokáink leborulnak. Most, ezekben a percekben nyerjük vissza a szabadságunkat.

És egyébként melyik réteg vett fel frankhitelt? Csak nem az (életkor, anyagi helyzet), akiknek egyébként a legtöbb pénz volt a magánnyugdíjpénztári virtuális számlájukon? Nem elvettük tőlük, hanem inkább előre megkapták, mert most voltak bajban. Nagyon nagy bajban. Igen, ehhez pénz kellett. Hogy levegőt tudjanak venni azok, akik már minden forintjukból csak törlesztettek. Innen ti sosem szedtétek volna ki őket. Hanem néztétek volna, ahogy felfordulnak szép lassan, és az IMF a vérükért adja az alamizsnát.

Hány arany volt Londonban? (És Pekingben?)

Mi vagyunk a renegát? Már excuces Bruxelles, de hányan teljesítették a 3 százalékos hiányt? Igen, a 27-ből. Nem hallom, lehetne még egyszer?

Miért sajnáljátok annyira a bankokat, a biztosítókat, a telefonos meg energiás cégeket? Jártatok valaha az irodáikban? Tényleg őket sajnáljátok, és nem azt az apát és anyát, aki huszadika után már nem tud sajtot venni a margarinos kenyérhez? Van szívetek, amikor azt mondjátok, utóbbiakat kellett volna szívatni most is?

Higgyétek el, a beszerzésen elnyert pénzt itthon költik el. És nem másik magyarhoz, hanem Németországba, Ausztriába, Oroszországba menne különben ez a sok forint. Nem lopjuk! Hanem éppen hogy megtartjuk. Itthon, nekünk.

Volt itt már kormány, amelyik az ellene tüntetőket úgy babusgatta, mint mi a diákokat? Elmondtuk, hogy aranyosak, hogy hadd csinálják, és szinte mindent megadtunk nekik. Otthon ha fele ennyit feleselnek, már ment volna a tasli.

Na és ha a Gyuri szeret vicceseket mondani, ne adj Isten urambocsá' csecsemőpopsikról is akár? Talán a Draskovics Tibor vagy a Veres János savanyú képe hiányzik, meg a bölcsességük? Ugyan, hol van még a Földön ország, ahol egyszerre csökken az államadósság és a rezsi? Hol van az, hogy emelkedik a minimálbér, tartja értékét a nyugdíj, és mégis olvad a deficit? Ha bárhol eddig megkérdezték volna, hogy ez lehet-e, csak legyintettek volna: „ugyan, tündérmese”.

Dolgozni, azt sajnos kell. És az államon kívül sokaknak sok helyen nem fog más munkát adni. 20 éve nem adott senki. A közmunkával százezrek szokják most újra, hogy dolgozni kell. Felkészítjük őket, hogy megmutathassák: van értelme az életüknek. Mi ez, ha nem a legnagyobb társadalmi fejlesztés itt évtizedek óta? Talán hagyni kéne még egy generációt a nyomorban tehetetlenül tengődni? 

Na az biztosan fog választási regisztrálni, aki a leghangosabban sikítozik, hogy ez milyen antidemokrata.
Egy kis előre gondolkodás, egy kis tudatosság, egy kis szervezettség higgyétek el, inkább csak használ majd.


Záróakkord
Nagy dolgok vannak itt, és közben Európa beteg. Nagyon beteg. És míg láza nem lankad, e beteg test e csonkolt szegletén az élet sarjad. Örvendjetek, mert ez maga az örömhír!

Homoki-Szabó Attila (Index)

2012. december 24., hétfő

Boldog Karácsonyt!



Karácsonyi rege 
ha valóra válna,
igazi boldogság
szállna a világra. 
(Ady Endre)


Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
(Wass Albert)


"Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."
(Márai Sándor)



GÁRDONYI GÉZA:
Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!


Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!
(Wass Albert)


2012. december 21., péntek

A mai nap (december 21) margójára

Életünk megismerése során, azért sok mindenen átmegyünk, ami feladatokkal jár, és változunk folyamatosan, ahogy körülöttünk is sok minden. Mindez szükséges, hogy önmagunkat megtaláljuk. Szerencsés az, akinek ez igazán sikerül e világban, ahol eléggé ellehetetlenítik az emberi életet, hiszen a pénz, a hatalom gázol, hegyen, völgyön....de mégis....a Te értékedet Te befolyásolod leginkább. A gondolataid erejével. Bízz magadban, és próbálj meg ellazulni, hogy élvezni tudd az erődet. Sok sikert embertársaim új utunk során. 
Vigyázzunk magunkra és szeressünk önzetlenül, hogy mi is ebben részesüljünk.


Vége a megszokásnak – mindent, amit azért teszel, mert így csinálod x éve, x évtizede vagy x életen át, az egyre jobban fog fájni, és egyre értelmetlenebb lesz Számodra. Miért? Mert az nem Te vagy. Mert TE, aki MOST vagy, már több vagy annál, akinek hitted magad! Tovább is léphetsz, új oldalról ismerheted meg magad, és nem áll semmi közted és a között, aki vagy – egyedül a saját elmédben őrzött, bedrótozott, programozott megszokások. Azok a kódok, amelyek megmondják neked, hogy mire hogyan kell reagálnod. De ez már nem fog táplálni Téged.
Az elkövetkező napok energiái, bármit is hozzanak számodra, akkor fognak felemelni Téged, ha engeded, hogy kilépj a megszokások börtönéből. Figyeld meg, milyen helyzetben hogyan szoktál reagálni. Milyen örömforrásokat keresel az életedben, és mit próbálsz minél jobban elkerülni. Milyen gondolatokat játszol le a fejedben újra és újra? Milyen embereket kerülsz, s milyen emberek társaságát keresed? Ez is mind program, mert azt hiszed, hogy tudod, hogy milyen vagy.
Félsz attól, hogy nem fognak szeretni, hogy mit fognak rólad gondolni? Hogyan néznek rád, ha ezt és azt megteszed – vagy nem teszed meg? Aggódsz olyan dolgok miatt, amire teljes mértékben nincs ráhatásod? Még ezt meg amazt meg akarod oldani magadban? Még el kell engedned a múltad? Még valakivé válnod kell?
Lépj be egy új ajtón, ami a Szabadság felé vezet Téged, ahol nem kell tudnod, hogy milyen helyzetben hogyan kell vagy hogyan szoktál viselkedni. Ahol nem kell félned a jövőtől, ahol nem kell félned a múlttól. A múlt legtöbbször egy rossz program, egy fals dallamot játszó lemez, amit újra és újra lejátszol, mert a dallam ismerős, és megnyugvással tölt el, még ha teljesen élvezhetetlen is számodra. Keresd az új, ismeretlen dallamokat, kihívásokat! S az életöröm ezekben a kihívásokban át fog járni, s annál nagyobb lesz a kiteljesedésed, minél jobban elengeded régi mintáidat. S minél jobban kötődsz a megszokásokhoz, annál jobban beburkol majd, és megfolyt.
Az élet nem azért van, hogy megoldj bármit, vagy azért, hogy valakivé válj. Az élet pusztán azért van, hogy megismerd azt – és rajta keresztül önmagadat.
 

Kiss Balázs Kúnó



2012. december 20., csütörtök

A szeretet himnusza



Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz, 
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.


A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
(Szent Pál apostol levele a Korintusiakhoz - 1 Kor 13,1 - 14,1)



2012. december 19., szerda

Wass Albert: Tenger az élet (részlet)

Sok ezer év óta hullámzik velünk, sok ezer év óta hullámzik velem.
Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. 
Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet.
Mindannyian keresünk mindig, 
keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban.
Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, 
aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, 
és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Minden csepp egy másik kicsi cseppet, 
a mérhetetlen, szörnyű Óceánban.
Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán, és egy vízcsepp olyan parányi benne.
Sok ezer év óta keresem már őt, kis vízcsepptársamat, 
és alig lelem meg néha-néha...olyankor is egy pillanatra csak.
Háborog a vihar, röpít a hullám...
Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó...
ő talán királynő volt akkor, és garast dobott reszkető kezembe...
Császár is voltam...büszke, nagy, hatalmas...
ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn, 
de éppen akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt, 
más...fontosabb, nagyobb...
pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.
Most is keresem.
Néha belenézek valakinek a szemébe...
aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.
Néha belecsókolok valakinek a piros szájába...
aztán idegenül néz össze a szemünk...
ezt a vízcseppet sem én keresem. Valaki más.
Néha összesimulunk, amikor sír a tangó...
kilessük egymás szíve dobogását...aztán fáradtan lehull a kezünk. 
Tovább.
Egymás lelkébe belenézünk...
csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást...
aztán búcsút intünk s mosolygunk hozzá...és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ.
Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, 
furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem.
Mindenütt, mindig csak őt keresem.
Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.
Hogy megszorítsam a kezét s lelkébe csókot leheljek, szebbet, 
szentebbet, mint amilyet valaha (..) adtam.
Egy pillanatra csak.
Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet...valaki utánam csodálkozik...
Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon, 
lehetek százöles tengermélybe zárva:
Mindörökre őt fogom keresni, 
s ő engem fog keresni mindörökre.

2012. december 16., vasárnap

Gondolatok advent harmadik vasárnapján

"Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában."

Adventi koszorú: Hagyományosan három lila és egy rózsaszín gyertya van rajta. Utóbbit a harmadik, úgynevezett örömvasárnapon kell meggyújtani. Az öröm liturgikus színe ugyanis a rózsaszín. A lila pedig a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.

    Örüljetek az Úrban szüntelen! Karácsonyra készülve szeretnénk már most megtapasztalni az örömet. A készülődés örömét, az örömszerzés örömét. Boldog az, aki tud örülni, boldog az, aki meglátja a másikban a jót, boldog az, aki a kicsit szépet, a kicsi örömet is észre tudja venni. Örömre hív ma bennünket Jézus, adventi örömre, a készülődés örömére.
  A mai vasárnap meggyújtottuk a 3. adventi gyertyát. Az Úr közel. És ez a valóság azt a kérdést teszi föl nekünk, hogy mi közel vagyunk-e már. Elindultunk-e már az érkező Krisztus felé, aki rövidesen megérkezik hozzánk? Hogyan talál minket alva vagy ébren? Lámpásunkban lesz-e olaj, hogy amikor kinyílik a kapu, bemehessünk az Ő örömébe, az örök életbe?


    Keresztelő János a sürgető próféta is ezt hirdette: a fejsze a fák gyökerén van, térjen meg minden ember. A mai vasárnap bizonyára azért is az öröm vasárnapja, mert eljön Krisztus és kiveszi a kezekből a fejszét, elcsendesíti az ítéletet mondó ajkakat és megnyitja a kegyelem idejének széles kapuját, amely azóta is nyitva áll. Nem követeli a megtérésedet, hanem várja. Türelemmel és szeretettel, ahogyan a tékozló fiú apja figyeli naponta az utat, mikor jön már a fia. Ennek a türelemnek a mély szeretete, indít-e téged is arra, hogy ebből a templomból hazavigyél belőle emberi kapcsolataidba? Hogy ne tedd a fejszédet a fa gyökerére, hogy ne ítéld meg embertársadat, hogy ne mondj rá halálbüntetést? Jézus szerető és türelmes tekintetét elviszed-e magaddal az örvendezés vasárnapján, hogy a fenyegetés helyett az élet teljességében élj mától kezdve. 
Ez az érkező Jézus kérdése személyesen hozzád, a te szívedhez, amelynek ma is az ajtaján kopogtat.

  A mostani advent, amely a Jézus és a te történeted személyesen, ezt kérdezi tőled, kit vársz az életedbe. Mi az, amire most vársz?

  Jézus eljövetelével elérkezik Isten felfoghatatlan türelmének az ideje. Ez a mi időnk, ebben az üdvtörténeti korban élünk. Várunk a megérdemelt ítéletre és kiengesztelődés történik. Jogos büntetéseket figyelünk az életünkben és folyamatosan gyógyul a lelkünk. Mert Isten türelmes. És türelme próbára tesz. Tudok-e ilyen türelmes lenni embertársaimmal? Nem ítélni, nem visszavágni azonnal? Tudok-e ilyen türelmes lenni Istennel? Amikor nem kapom meg azonnal, amit kérek, elfogadom-e ezt. Vagy elindulok idegen istenek segítségét keresni? És türelmes vagyok-e önmagammal, akinek a belső világom lassan formálódik. Nem azonnal vált meg bennem mindent Jézus, nem hirtelen leszek békés, megbocsátó és szerető?

  Isten türelme számomra próba, aki az övé vagyok. Arra hív, hogy merjek várni életem rohanásai ellenére. Lesz eredménye a várakozásomnak, ugyanis az advent nem várakozást, hanem eljövetelt jelent. És ez az eljövetel nem egy napig tart, hanem 4 hétig. Ahogyan Mária az angyali üdvözlettől kezdve türelemmel várta Fia megszületését. Ahogyan minket türelmesen hordott édesanyánk magában. Ahogyan Jézus Krisztus türelmesen várta, mikor mondunk igent a követésére. Amikor a minket igazán szerető emberek türelmesen várták, hogy mikor viszonozzuk igazán a szeretetüket. Ez a türelem az advent. Érkezik Jézus és meggyógyítja vakságomat. Eddig azt hittem, hogy én várok mindenki másra, most kiderül, hogy mások várnak rám. Nekem kell végre indulnom másokhoz, megnyílnom másoknak, kinyílni Isten számára.

    Mert Isten nemcsak azt várja most tőlem, hogy elfogadjam az ő végtelen türelmét, hanem hogy én magam legyek ennek a türelemnek élő hordozója az emberek között. Talán ez a legnagyobb feladat: felnőni Isten türelméhez. Ehhez alakulni az advent feladata. De nem önmagunktól kell türelmessé válnunk, mert az lehetetlen. Isten ehhez megadta nekünk Szentlelkét, aki maga a szeretet -- a szeretet pedig türelmes. Ne hivatkozzunk megromlott természetünkre: én ilyen vagyok és kész; nem bírok türelmes lenni. Ez azt jelenti, hogy nem hiszel abban, hogy az isteni természet részesévé lettél. Pedig ez az új természet benned van, hogy a Szentlélek belülről átformáljon. Isten türelme bennünk van, mint ,,természetének'' legjellemzőbb vonása. Nem olyan türelem ez, mely közönyösen hagyja menni a dolgokat a maguk útján. Tékozló fiát nem szenvtelen vállrándítással engedi útnak az Atya. Az irgalom isteni méreteiben ,,szenvedi meg'' a türelmet. Mert szabad akaratot adott nekünk.

  Mi hajlamosak vagyunk azt gondolni, a türelem helyett, hogy az idő mindent megold, valójában azonban az idő semmit sem old meg. Türelmesnek lenni valakihez annyit jelent, mint csendben szenvedni érte. A megváltó Krisztus szenvedése ez. Nem is annyira azzal kell azonosulnunk, akire várunk, mint inkább Krisztussal. Ő szereti azt az embert, akivel annyit küzdenénk, akit megváltoztatnánk azonnal. Olyannak szereti, amilyen és a türelemnek ebből a szeretetéből akar ma nekünk is adni Jézus.
  
    Erre hív ma meg téged Jézus az adventi eljövetelben. Nem is Krisztus követése ez, hanem Krisztus mellett járás az életünk útján. Mint az emmausi tanítványok. Ahogyan útközben Jézus melléjük szegődött feltámadása után, nem ismerték meg, mert nem az elvárásaik szerinti volt. Fontosabb jelet kaptak. Amikor magyarázta nekik az írásokat és megtörte a kenyeret, lángolni kezdett a szívük. Ott, a szívünkben, lényünk legmélyén mi is indulnánk Jézussal, de megállítanak az elvárások, az elképzeléseink, a törvénykezéseink.

    
  Ma, advent 3. vasárnapján keljünk fel, és legyünk az érkező Krisztus türelmének hordozói. Mert Ő az Isten, aki a szeretet. A szeretet pedig türelmes. És mivel Ő bennünk él, nyissuk ki még jobban a szívünket a számára. Mert minden várakozásunknak egy lényeges kérdése van: Jézust önmagát várom-e az életembe, vagy csak az adományait, amelyeket csak Ő hozhat nekem. Tudom-e Őt önmagáért szeretni. Ő önmagáért várni? Tudok-e a jelenlétére önmagáért türelmesen várni?

    Ő türelemmel vár rám, hogy egyszer majd azzá váljak, akinek előre elképzelt engem. Várja, amikor eljön a pillanat és kőtömbömről lehull a fölösleg és csak a szobor marad, amelyet Ő bennem meglátott. Ő türelemmel néz rám, hogy én is legyek a türelem és megbékélés eszköze a nekem adott emberek számára.

2012. december 14., péntek

Álláspont


Tavaly, a debreceni egyetemi HÖK-vezetőség választása után jelent meg egy írás a helyi lapban, ebben a következők olvashatók: „Felvetődik a kérdés, hogy akkor vajon ki került be, kiknek gyűlt össze a legtöbb szavazat!? Bekerült az, aki már hetedik éve próbálja elvégezni az egyetemet (eddig sikertelenül), és a 7 éve alatt semmilyen hallgatói életben nem vett részt! (vajon ki szavazott rá???)”
Kérdezem: a cikk írója nem Körösparti Péterről, a DEHÖK elnökéről beszél? Arról a Körösparti Péterről, aki most a tiltakozások élén áll?
És egy másik internetes portálon ez olvasható: „Nagy Dávid a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának az elnöke. Ő – elvileg – az első számú diákpolitikus. Nagy Dávid 1984-ben született Sárváron, az első nem fővárosi HÖOK-elnök. 28 éves és még mindig van hallgatói jogviszonya, pedig nem doktorandusz.”
Kérdezem: Mi nem sikerült önnek, Nagy Dávid úr? Lesz ebből valaha diploma? Mert az ország már türelmetlenül várja, hogy legyen még egy politológusa! Amúgy 2002 és 2010 között a diplomás munkanélküliek száma 8400-ról 30 400-ra, tehát három és félszeresére nőtt. Miért? Miért képzünk államilag finanszírozott helyeken közgazdászokat, jogászokat, kommunikációs szakembereket, politológusokat, miközben tudjuk, hogy elenyésző hányaduk kivételével soha nem lesznek képesek megélni tanult szakmájukból? (Eközben kémiatanárnak egy fő jelentkezett, Jézusom!)
A tiltakozó hallgatókat amúgy nem érinti a változás. Amikor ez a kérdés felmerült, mindjárt előálltak a társadalmi szolidaritással, azzal, hogy ők az utánuk jövőkért aggódnak, értük tiltakoznak, és a megfelelő helyekről mindjárt elő is kerítettek néhány gimnazistát. Rendben van, de akkor kérdezem: hová tűnik ez az óriási szolidaritás, amikor a diploma utáni országelhagyásról van szó? Csak a jövő nemzedékkel kell hirtelen szolidárisnak lenni? Az országgal, a nemzettel, a szülőkkel nem? Tehát beiratkozunk a felsőoktatásba, ott évekig eltengünk-lengünk, a fele diákság soha nem végez, másik felének a fele bár soha ne végezne, a maradék pedig piacképes tudásával és a belé ölt tízmilliókkal azonnal lelép Nyugatra? Ez a szolidaritás? Tényleg?
Kérdezem végül az oktatókat, a mélyen tisztelt Rektori Konferenciát: Gyurcsány tandíjötletekor miért nem álltak a tiltakozó diákság mellé? Akkor miért kussolt a tisztelt grémium? Talán csak nem azért, mert éppen akkoriban emelték a fizetésüket a csillagokig? És kérdezem továbbá önöktől: megérdemelték azt a csillagászati fizetést? Helyénvalónak tartották (tartják), hogy egyetemi tanárok három-négy-öt helyen oktatnak – az ennek megfelelő „színvonalon”? Önök szerint rendben van a jelenlegi hallgatók „minősége”? Önök szerint tényleg az a jövő útja, hogy mindenkit felveszünk a felsőoktatásba? S az sem számít, hogy a mennyiség soha a büdös életben nem csap át minőségbe? Nincs önöknek lelkiismeret-furdalásuk, látván az intézményeikből kikerülők felkészültségét és tudását?
Végezetül pedig: nincs önöknek lelkiismeret-furdalásuk a PPP-konstrukciók miatt? Ennek az agyrémnek a bevezetésekor az akkori ellenzék elmondta, hogy ez az intézményesített rablás tipikus esete. Csak egy cikk példaként 2009-ből: „A PPP-programmal az intézmények több egyetemi épületet, kollégiumot hoztak létre, illetve újítottak fel magánbefektetők kölcsönéből, amit az iskolák húsz éven keresztül törlesztenek a beruházónak. Ráadásul a törlesztés két évtizede alatt az iskola csak bérli a befektetőtől az épületet. A futamidő lejárta után azonban még mindig nem kerül az egyetemek birtokába az épület, azt meg is kell vásárolniuk a vállalkozótól. Már a forintválság előtt is úgy számoltak, hogy két évtized alatt a beruházási költség háromszorosát fizeti ki az egyetem a befektetőnek, az árfolyam romlása pedig még ennél is sokkal rosszabb helyzetet teremtett.”
Hány tízmilliárd tűnt el a PPP feneketlen bendőjében? Ezért ki a felelős? Ez a pénz nem hiányzik a felsőoktatásból? Ezért fog valaki felelősséget vállalni – vagy majd ez a kormány kifizeti ezt is, mindenki más pedig tüntetni jár és tiltakozik?
2012. december 14.
forrás:  Magyar Hírlap (Bayer Zsolt)

2012. december 8., szombat

Kölcsönkenyér visszajár

A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt.
Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz.
Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.
Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.
Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára.
Egy elegáns  nemesember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.
- Szeretném megfizetni neked – mondta, - hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem – válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.
- Ez a te fiad? – kérdezte a nemesember. – Igen – válaszolta büszkén a farmer.
- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.
IGY IS LETT!

Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary’s kórház orvosi karán Londonban,
majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kiváló Sir Alexander Fleminga penicillin feltalálója.

Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott.
És ekkor mi mentette meg az életét?
A penicillin!
Hogy hívták a nemesembert?
Lord Randolph Churchill.
És a fiát?
Sir Winston Churchill.

Egyszer valaki azt mondta: kölcsönkenyér visszajár!

Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.
Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.
Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.
Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.
Legyen mindig munkád!
A pénztárcádban legyen mindig egy forint vagy kettő!
A nap mindig süssön az ablakodra!
Az esőt mindig kövesse szivárvány!
Egy baráti kéz mindig legyen közel hozzád!
Isten adjon örömet, ami felvidít!

2012. december 7., péntek

Eckhart Tolle gondolatai (Új Föld - A belső tér felfedezése)

TELEVÍZIÓ
A tévénézés – világszerte – milliók számára kedvenc szabadidős tevékenység, pontosabban „nem tevékenység”. 
Az átlagamerikai, mire eléri a hatvanéves életkort, tizenöt esztendeig meredt a tévéképernyőre. 
Ez az arány sok más országban is hasonló.
A tévénézést sokan „pihentetőnek” találják. Figyeld meg magad alaposan, és azt fogod találni, hogy minél hosszabban marad figyelmed középpontjában a képernyő, annál nagyobb mértékben függesztődik fel a gondolati aktivitásod; és ahogy nézed a párbeszédes műsort, a vetélkedőt, a helyzetkomédiát, sőt akár a reklámot is, aközben elmédben szinte egyáltalán nem generálódik gondolat. Nemcsak hogy többé már nem is emlékszel a problémáidra, de egy időre még meg is szabadulsz magadtól. Hát mi lehet ennél pihentetőbb?

Teremt-e akkor a tévénézés belső teret? Jelenlevővé tesz-e? Sajnos nem. Bár elméd esetleg hosszú ideig nem generál közben semmilyen gondolatot, ám bekapcsolódott a TV show gondolati tevékenységébe. Rácsatlakozott a közös elme televíziós változatára, és annak a gondolatait gondolja. Elméd csak abban az értelemben tétlen, hogy nem termel gondolatokat. Ám folyamatosan szívja magába a képernyőről érkező gondolatokat és képeket.
Ez a hipnózistól nem különböző, transz-szerű, megnövekedett fogékonysággal járó, passzív állapotot vált ki. A tévé ezért teszi lehetővé a „közvélemény” manipulálását, amit a politikusok, az ilyen-olyan érdekcsoportok emberei és a hirdetők pontosan tudnak, és emiatt hajlandók dollármilliókat fizetni, hogy téged a fogékony tudattalanságnak ebben az állapotában kaphassanak el. Azt akarják elérni, hogy az ő gondolataik a te gondolataiddá váljanak – és általában elérik céljukat.
Tévét nézve tehát hajlamos vagy a gondolat alá zuhanni, nem pedig a fölé emelkedni.
Ebből a szempontból a televízió ugyanazt teszi, mint az alkohol és bizonyos drogok. Bár hatására valamelyest megszabadulsz az elmédtől, itt is nagy árat fizetsz érte: tudatvesztést. Az említett drogokhoz hasonlóan ez is erős függőséget okoz. Fölemeled a távirányítót, hogy kikapcsold a készüléket, ám azon kapod magad, hogy kikapcsolás helyett végiglépdelsz az összes csatornán. Félóra vagy egy óra múlva még mindig nézed a képernyőt, még mindig csatornáról csatornára ugrálsz. A jelek szerint a kikapcsoló gomb az egyetlen, amit az ujjad valahogy képtelen megnyomni. Tovább nézed a tévét, és általában nem azért, mert valami érdekesség ragadta meg a figyelmedet, hanem épp azért, mert nem találsz semmi érdekes néznivalót. Ha már „horogra akadtál”, minél jelentéktelenebb és semmitmondóbb a műsor, annál inkább függőséget okozó. Ha érdekes és gondolatébresztő hatású lenne, akkor elmédet ismét saját gondolatok termelésére ösztönözné, ami a tévé indukálta transznál tudatosabb, és ezért előnyösebb állapot. Figyelmedet az esetben már nem kötnék le teljesen a képernyőn megjelenő képek.
Bizonyos minőségi szint fölött a műsor tartalma valamennyire ellensúlyozhatja, sőt néha akár meg is szüntetheti a televízió hipnotizáló, elmezsibbasztó hatását. Akad néhány olyan program, ami sok ember számára rendkívül hasznosnak bizonyult; jobbá tette az életüket, megnyitotta a szívüket, és növelte a tudatosságszintjüket. Akár még egy-egy komédia is – bár látszólag nincs benne semmi különös – lehet akaratlanul spirituális hatású azáltal, hogy karikírozva mutatja meg az emberi butaságot és az egót. Arra tanítanak, hogy semmit se vegyünk túl komolyan, hogy lazán és vidáman álljunk az élethez, és legfőképp: nevessünk. 
A nevetés rendkívül felszabadító és gyógyító hatású. A televíziós csatornák legtöbbjét azonban egyelőre olyan emberek irányítják, akiket teljesen az ego ural, és ezért televízió rejtett célja a te befolyásolásod azzal, hogy elaltat, vagyis tudattalanná tesz. A tévében azonban hatalmas és nagyobbrészt még kihasználatlan lehetőség rejlik!
Kerüld az olyan műsorokat és reklámokat, amelyek gyors egymásutánban, két-három másodpercenként váltott képpel támadnak le! A túl sok tévézés és ezek a műsorok nagymértékben felelősek a manapság világszerte gyerekmilliókat érintő mentális működészavar, az úgynevezett figyelemzavar kialakulásáért. Ha rövid ideig tudsz csak figyelni, minden észlelésed és kapcsolatod sekélyessé és örömtelenné válik. Ebben az állapotban bármit is teszel, bármilyen tevékenységet is folytatsz, abból hiányzik a minőség, mert a minőséghez figyelem kell.
A gyakori és hosszú tévézés nemcsak tudattalanná tesz, hanem passzívvá és enerválttá is. Ezért nem az a legfontosabb, hogy ritkán tévézz, hanem hogy az alkalomszerű tévézgetés helyett válaszd ki azokat a műsorokat, amelyeket meg akarsz nézni! Valahányszor tévézés közben eszedbe jut, érezd a testedben lévő elevenséget! Azt is megteheted, hogy időnként tudatosítod magadban a légzésedet. Rendszeres időközönként vidd el a tekintetedet a képernyőről, hogy az ne birtokolhassa teljes mértékben a látásodat! Ne hallgasd a tévét a kelleténél hangosabban, hogy ne árassza el a hangérzékelésedet! Reklámok alatt nyomd meg a távirányító hangelnémító gombját! Ne menj aludni közvetlenül a tévé kikapcsolása után, és pláne ne aludj el tévézés közben!
forrás:  Eckhart Tolle: Új Föld (A belső tér felfedezése)

2012. december 6., csütörtök

Gondolatok az élet dolgairól

Albert Einstein
Kb. 100 évvel ezelőtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek? A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött. Olyasmire jött rá, amiről tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett.

Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az volt, amikor apja megmutatta neki, hogyan működik az iránytű. Azonnal elkápráztatta, hogy létezik egy ERŐ, ami láthatatlanul is képes hatni a tűre. Azóta nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ nem csak az, amit a szemünkkel látunk.
Most pedig rájött valamire, amiről elképzelni sem tudta hogyan lehetséges, annyira viszont bízott a számításaiban, hogy igaznak fogadja el. 
Arra jött rá, hogy sem a tér, sem az idő nem létezik. Pusztán gondolati teremtmények.

Egy hatalmas illúzió, ráadásul olyan tökéletesen megszerkesztve, mely illúzióban mindenki abban hihet, amiben csak akar, mindig igaza lesz. 
Ekkortájt hagyta el a száját az a mondat, amit azóta sokszor idéznek tőle:

"Csak két dologban hihetsz: vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem."

Mindez 100 évvel ezelőtt történt. Mi az, ami napjainkban történik?

Tudósok megállapították, hogy az emberi DNS-ben lévő információk mindössze 3-5%-a felelős azért, hogy a petesejt és a spermium találkozása után egy hús-vér emberke születhessen. 
95% pedig valami egészen másért felelős. Bár, sokat hallani, hogy az ember lelki lény, de azt sehol nem tanították, hogy 95%-ig az.
Érted ezt? Amikor belenézel a tükörbe, azt aki igazán vagy, nem is látod. 

Annak aki vagy, és aki lehetnél, mindössze 5%-át látod.

Amikor Szentgyörgyi Albert elkezdte erőltetni, hogy a tudomány kicsit nagyobb hangsúlyt fektessen a kvantummechanika tanulmányozására, mert úgy néz ki, hogy sokkal több dolog függ össze olyan dolgokkal, amiről elképzelni sem tudjuk, nem csak kortársai nevették ki, de a Magyar Tudományos Akadémia még arról is gondoskodott, hogy ezek a cikkek eltűnjenek az életművéből, nehogy a tudós egy nagy bohócnak tűnjön az utókor számára, akinek csak malaca volt, amiért felfedezte a C vitamint.

Mostanában kezdték el kutatni, kutatgatni a levegőben, éterben, illetve ismeretlen dimenziókban lévő információs mezőket.
Ma már tudjuk, ha egy csoport jó kedvű, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, ezután pedig elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép be ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az érzelmi mutatója. Jobb kedve lesz, pedig nem is hallotta, nem is látta azokat, akik előtte bent voltak a teremben.

Mit jelent az, hogy ma már tudjuk????? Hiszen legtöbbünk  még soha nem hallott erről! Ha ez igaz lenne, mindenhol erről beszélnének.
Ha valami fontos és igaz, akkor annak vezércikknek kell lennie a médiában… Vagy mégsem?

A válasz: vagy mégsem. 

A CIA és a KGB több, mint 50 éve kutatja azt, hogyan tudnának a távolból kutakodni mások agyában. Hogyan lehetne kiszedni titkos információkat több ezer kilométerre lévő emberek agyából. Ehhez nagyon összetett pszichológiai ismeretekre és az emberi lélek legmagasabb szinten történő tanulmányozására van szükség.

A gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy egy ember kiteljesedett boldog életet élhessen. Kiteljesedhessen a kreativitása, elérhesse céljait, és kihozhasson magából mindent, ami fontos számára. De a legfontosabb amit felfedeztek: ha egy ember növeli személyes tudatosságát, az hatással van más, távolban lévő emberek tudatosságára is.
Ez pedig nagyon veszélyezteti mindenféle hatalom fennmaradását. 


Magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élő embereket nem lehet irányítani, médiával, reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élősködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat kivetni és legfőképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve, mások zsoldos katonájaként embereket megöljenek.


Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valaki az életét úgy irányíthassa, ahogyan szeretné, kizárólag a Szeretet, Hit, Hála, Ítélkezés mentesség állapotában tartható fenn.Így talán könnyebb megérteni, miért december 23-ára időzítik a különböző hatóságok a felszólító leveleiket. 
A különböző hatalmi praktikáknak hála, ma már azok se tudnak nagyon az óhajtott lelkiállapotba kerülni, akik ismerik ezt a titkot.

Tudjátok miért fontos a tudatosság növelése? 
Azt mondják, Magyarországon kb.: 7-8 millió ember rendelkezik 80-as IQ-val. A 70-es szint pedig már az értelmi fogyatékosok kategóriáját jelenti.
Ilyen felállásban már nem is hangzik olyan jól, hogy DEMOKRÁCIA választópolgárokkal, nem?
A legtöbb ember éppen el tudja dönteni, hogy fázom vagy melegem van. Döntéseit pedig a legalacsonyabb rendű ösztönei szintjén hozza meg. Ha egy politikus ad neki egy puszit a választási kampány során, akkor azt jó embernek fogja tartani.

Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatott volna elő, hogy akkor törjön ki a legnagyobb éhínség a Föld egyes országaiban, amikor a világon pont a legtöbb élelmiszert sikerült megtermelni. 
Amíg Bangladesben az emberek a saját halott gyermekeiket ették meg, addig Oroszországban a mozdonyokat búzával fűtötték. Annyi búza termett, hogy nem fért be a tározókba.
Előfordult az is az indiai piacokon, hogy emberek saját haldokló, menthetetlen gyermeküket árulták másoknak eledelül.
Leírom még egyszer, hátha valaki elsőre csak átfutott volna rajta: emberek a saját gyermekeiket ették meg és árulták másoknak eledelül.

Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, hogy Ázsiában, több mint 40 millió, 10 év körüli gyermek dolgozzon reggeltől estig minden nap. Hidakat, autópályákat építenek, esténként meg vaskonténerekbe zsúfolva, bezárva várják a másnapot. Nem pénzért dolgoznak. A szüleik azért adják be őket ide, mert addig sem nekik kell etetniük a gyermeket. Arra ugyanis már képtelenek. 

De az sem fordulhatna elő, hogy este a fotelban ülve a befektetési tanácsadód, távol-keleti részvényeket sózzon rád, mivel azok most extraprofittal kecsegtetnek. Tudnád jól, hogy mások kizsigerelése árán nem akarod Te magad sem biztosítani a saját gyermeked jövőjét.

Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, ha tudjuk, hogy a Hit, Szeretet, Hála, és Ítélkezés mentesség, mint lelkiállapot, olyan kémiai folyamatokat képes elindítani az emberi agyakban és kvantum szinten a világban, amelyek nagyban befolyásolják az életben való boldogulásunkat, hogy ne ez legyen a legfontosabb elsajátítandó tantárgy az iskolában. 
És ez teljesen független a vallásoktól is.

Indiában, amikor egy gyógyító mesterré válik, két utat választhat. Vagy elmegy az emberek közé és fizikailag gyógyítja őket, vagy felmegy a Himalájába egy barlangba és onnan gyógyítja a világot meditáción keresztül kvantum szinten.

Ha valaki nagyjából követi az abbCENTER alakulását, biztosan észreveszi azt a folyamatot, amit nem tudok jobb szóval kifejezni, mint: Tudatosodás. Elindultunk egy úton a magasabb tudatosság felé. Mi egyszerre választjuk az utat a Himalájába és egyszerre az emberek felé is.

Olyan út ez, amin csak lassan lehet haladni, ha valaki úgy, mint mi, csecsemőként kapcsolódik be, de nem a sebesség számít, hanem az, hogy az irány jó legyen. 

A világ megváltoztatásával kapcsolatban egyetlen üzenetünk van: mindenki dolgozzon saját magán! Soha ne hibáztassunk senkit. Még a politikusokat és a papokat se. (Sokan dolgoznak közülük is egy jobb világon) 

Induljunk el befelé, és rövid időn belül, ha nem is a helyes válaszok, de a helyes kérdések elő fognak bukkanni. 
A legfontosabb kérdésekre pedig több ezer éve megvannak a helyes válaszok. Csak élni kell velük.

Tudom, hogy a villanyszámla meg a lakástörlesztő előteremtése teljesen eltereli az ember figyelmét a nemesebb gondolatokról, és azok sokkal nagyobb gondnak tűnnek pillanatnyilag, de az anyagi világban való boldogulás is a magasabb tudatosságban keresendő. 

Ahogy Weöres Sándor írta, Az Élet bevásárlócsarnokának felirata: 
Mihelyt NEM KELL: mindenem a Tiéd.

Ezt megérteni, sokkal magasabb tudatossági szintre van szükség.

Békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek és kívánom, hogy a fa alatt előállított Szeretet, Hit, Hála és Békesség energiája kitartson minden egyes napon 2013-ban is!

Ha van egy nagy álmod, higgy benne, higgy a Létezés bölcsességében a megvalósulás fontosságát illetően, kerülj a Szeretet, Hit, Hála állapotába, ne ítélkezz mások felett és az álmod a létező legnagyobb sebességgel indul el a megvalósulás útján.

2012. december 5., szerda

A hét napjai

HÉTFŐ
A hétfői nap a Hold energiái köré összpontosul.
Ilyenkor legfontosabb a lelki élet, az egészség, a biztonság, a háztartás ügyei és a családi dolgok gondozása.
A HÉTFŐ színe: az ezüst és fehér

KEDD
A Mars energiái köré összpontosul.
A keddi nap jó az üzletre, vásárlásra, a tanulmányok megkezdésére, a szexualitásra.
A KEDD színe: az élénkvörös, rózsaszín
SZERDA
A szerdai nap a Merkur irányítása alatt áll.
Kedvez a gyors tevékenységnek, a levelezésnek, a beszélgetésnek, a kapcsolatfelvételnek. 
Jó nap az alkudozásra, baráti látogatásra.
A SZERDA színe: a narancssárga és a szürke

CSÜTÖRTÖK
A csütörtöki nap a Jupiter bolygó uralma alatt áll.
Nagyszerű pénzügyekre, az önfejlesztésre, kutatásra, tanulmányokra, utazásra, társas összejövetelekre.
A CSÜTÖRTÖK színe: a lila és a királykék
PÉNTEK
A Vénusz bolygó uralma alatt áll.
A szerelmi ügyek, a szépség, a lakás csinosítása, vásárlás kiváló ebben az időpontban. 
Az életöröm napja.
A PÉNTEK színe: a smaragdzöld és a rózsaszín
SZOMBAT
A Szaturnusz bolygó uralma alatt áll.
A nyilvánossággal kapcsolatos ügyek,a gazdálkodás, a családi kötelékek, jogi ügyek, pénzügyek, a rossz szokásoktól való megszabadulás ideje.
A SZOMBAT színe: a fekete
VASÁRNAP
A vasárnap a Nap hatása alatt áll.
Közösségi munka, testmozgás, emberekkel való találkozás, játékok, egészségügyi dolgok napja.
A  VASÁRNAP színe: arany és a sárga.