Furcsa dolog a történelem: távlati szempontból a múlt eseményei
teljesen másként hatnak, mint amikor az ember átéli, megtapasztalja azokat. Ha
átéled, mindenképpen részese vagy az eseményeknek, és ezzel tapasztalataid
a legmélyebb megértésből fakadnak, hiszen jelen vagy. Bár ez a másik
oldalról nézve is visszás: ha visszatekintesz például 500 évet és a múlt
eseményeit elemzed, nem fogod magadévá tenni azokat teljes mértékben, nem fogod
átélni, és ezzel tapasztalataid alacsonyabb szintű megértésből fakadnak majd.
Honnan is tudhatnád, hogy milyen volt 500 évvel ezelőtt élni? Ha nem élted át,
nem tapasztaltad meg, akkor esetleg elképzeléseid, feltételezéseid, valósnak
hitt vagy mások által elhitetett képeid lehetnek róla.
Hogy egy másik példát is mondjak, ami
talán még szemléletesebb: ha még nem ettél ír moszatot, nyilván nem ismered az ízét. Ha
valaki elmondja Neked, hogy milyen íze van, esetleg megnézel, megszagolsz egy
ilyen moszatot, az ízével kapcsolatos elképzelésed - ami szükségképpen nem
lehet teljesen szilárd és meggyőző - egészen addig csak feltételezés marad,
amíg meg nem kóstolsz egyet. Igazából csak ekkor fogod megtudni, hogy valójában
milyen íze is van, bár ekkor is csak szubjektív íz-élményed lesz. És ha ezt
követően sok moszatot eszel, végül eltéréseket fogsz találni közöttük attól
függően, hogy mikor gyűjtötték vagy honnan származnak, így az ízről
alkotott tapasztalatod folyamatosan változhat.
A világ működéséről, a
boldogságról, a pénzről vagy bármi másról alkotott elképzeléseid,
feltételezéseid, hiedelmeid éppúgy állandó változásban vannak (Veled együtt),
mint tapasztalati valóságod, amelyről persze mindig azt gondolod, hogy nem
is lehetne máshogy. Aztán jön egy új információ, egy új tapasztalat, egy új
feltételezés, ami megváltoztatja Benned azt, ahogyan a világot szemléled.
Az ember léte, a világ, amelyet alkotott, és az azt felépítő struktúrák és
szabályok folyamatos, dinamikus változásban vannak. Amit ma igaznak hiszel,
arról holnapra kiderülhet, hogy nem igaz, és holnapután már éppen az
ellenkezőjét fogod igaznak tartani.
Történelmi távlatból szemlélve egy
adott kor paradigmáinak, igaznak vélt elméleteinek, alapigazságainak nagy
részéről később kiderül, hogy hamisak, az emberi civilizáció fejlődésével
együtt megdőlnek, és helyüket újabb paradigmák, újabb axiómák foglalják
el. Gondolj csak bele, hogy a középkori ember sokáig meg volt győződve róla,
hogy a Föld lapos, vagy hogy az ember nem képes repülni (hogy csak
párat említsek), de mára ezek mind megdőltek... És ha elfogadjuk a fenti
állítást, logikusan el kell fogadnunk azt is, hogy a mostani világunkat
felépítő paradigmák, elméletek, alapigazságok nagy részéről később ki fog
derülni, hogy hamis volt: tehát amit ma igaznak hiszünk, valójában többségében
nem az! Azt, hogy ezek melyek lesznek, nyilván az idő fogja eldönteni, amikor
már sokkal több minden egyértelmű és bizonyított lesz.
És ezzel el is érkeztünk a mondanivalóhoz, hiszen a világ olyan, amilyennek Te megteremted,
azzal, hogy bizonyos dolgokat igaznak fogadsz el, másokat pedig hamisnak
tartasz. A saját paradigmáid legnagyobb része persze a tudatalattiban található,
és ezzel automatikusan alakítják a személyiségedet, azt, ahogyan a világot
szemléled. Viszont
mivel a világ folyamatosan változik, a saját tapasztalati valóságodnak is
folyamatosan változnia kell, lépést kell tartanod a külső körülmények
fejlődésével. Ahhoz, hogy túléld az életet, mindig készen kell állnod arra,
hogy tanulj, fejlődj, változz, hogy az általad addig igaznak vélt dolgokat
lecseréld. Ne ragaszkodj az álláspontodhoz, hiszen ezzel konzerválod magadat,
és mivel a világ soha sincs egyensúlyban, ha nem fejlődsz, akkor
visszafejlődsz. Legyél nyitott az új dolgokra, legyél alázatos (de nem
megalázkodó!), kérdőjelezd meg a saját igazságodat, még akkor is, ha
maximálisan meg vagy győződve róla, hogy igazad van. Mindig állj készen az új
információk befogadására, és hozzáállásodban azt juttasd kifejezésre, hogy mit
nem tudsz. Legvégül pedig tanulj meg hallgatni: a keleti bölcsek tudják,
hogy aki beszél, tanít, aki hallgat, tanul. Ez a fejlődés és a bőség útja, és
ezzel a gazdagság egyik fontos lépcsője.
forrás: cashflowtarsas.bog.hu
