Vége a megszokásnak – mindent, amit azért teszel, mert így csinálod x éve, x évtizede vagy x életen át, az egyre jobban fog fájni, és egyre értelmetlenebb lesz Számodra. Miért? Mert az nem Te vagy. Mert TE, aki MOST vagy, már több vagy annál, akinek hitted magad! Tovább is léphetsz, új oldalról ismerheted meg magad, és nem áll semmi közted és a között, aki vagy – egyedül a saját elmédben őrzött, bedrótozott, programozott megszokások. Azok a kódok, amelyek megmondják neked, hogy mire hogyan kell reagálnod. De ez már nem fog táplálni Téged.
Az elkövetkező napok energiái, bármit is hozzanak számodra, akkor fognak felemelni Téged, ha engeded, hogy kilépj a megszokások börtönéből. Figyeld meg, milyen helyzetben hogyan szoktál reagálni. Milyen örömforrásokat keresel az életedben, és mit próbálsz minél jobban elkerülni. Milyen gondolatokat játszol le a fejedben újra és újra? Milyen embereket kerülsz, s milyen emberek társaságát keresed? Ez is mind program, mert azt hiszed, hogy tudod, hogy milyen vagy.
Félsz attól, hogy nem fognak szeretni, hogy mit fognak rólad gondolni? Hogyan néznek rád, ha ezt és azt megteszed – vagy nem teszed meg? Aggódsz olyan dolgok miatt, amire teljes mértékben nincs ráhatásod? Még ezt meg amazt meg akarod oldani magadban? Még el kell engedned a múltad? Még valakivé válnod kell?
Lépj be egy új ajtón, ami a Szabadság felé vezet Téged, ahol nem kell tudnod, hogy milyen helyzetben hogyan kell vagy hogyan szoktál viselkedni. Ahol nem kell félned a jövőtől, ahol nem kell félned a múlttól. A múlt legtöbbször egy rossz program, egy fals dallamot játszó lemez, amit újra és újra lejátszol, mert a dallam ismerős, és megnyugvással tölt el, még ha teljesen élvezhetetlen is számodra. Keresd az új, ismeretlen dallamokat, kihívásokat! S az életöröm ezekben a kihívásokban át fog járni, s annál nagyobb lesz a kiteljesedésed, minél jobban elengeded régi mintáidat. S minél jobban kötődsz a megszokásokhoz, annál jobban beburkol majd, és megfolyt.
Az élet nem azért van, hogy megoldj bármit, vagy azért, hogy valakivé válj. Az élet pusztán azért van, hogy megismerd azt – és rajta keresztül önmagadat.
Kiss Balázs Kúnó
