A szokások olyan viselkedések, amelyek rendszeresen, időről időre ismétlődnek az életünkben. Ezek egy része tanult (pl. fogmosás), más része automatikus (pl. köhintgetés).
A szokásokat megkülönbözteti, hogy a társadalom számára elfogadható, vagy averziót (kellemetlen érzést), esetleg megbélyegzést vált ki. Az, hogy egy szokást az emberek többsége elutasít, vagy elfogad, mi ’illik’ és mi nem, a társadalmi közmegegyezésen múlik.
Itthon teljesen természetes, hogy kissé elfordulva orrot fújunk az ebédlőasztalnál, de ha valaki egy hangzatosat böffent, furcsa tekintetek kereszttüzébe kerülhet. Kínában ez pont fordítva van, ahol a böffentés dicséret a szakács felé, étke elismeréseként, az orrfújás viszont rosszallást vált ki. A „rossz”-nak nevezett szokások azok, amelyeket az éppen aktuális környezet megváltoztatandónak ítél, mert bennük félelmet, undort, ellenérzést keltenek.
Hogyan alakulnak ki a szokások?
Az emberi szervezetnek stimulációra (ingerlésre) és feszültség-levezetésre is egyaránt szüksége van. A rituálisan időről időre ismételt szokások biztonságérzetet jelentenek, mert ismerősek. Egyes szokások esetében - mint például a körömrágás - szerepet játszik egyfajta megkapaszkodási reflex is, ami már a csecsemőknél is megfigyelhető. A mechanizmus felnőttkorban is hasonló, csak a megkapaszkodás tárgya változik, mivel egy feszültséggel teli helyzetben már nincs jelen a gondozó, akibe kapaszkodni lehetne. Probléma akkor jelentkezik, ha hiányzik egyfajta kontrollfunkció, ami visszaszabályozná ezt a cselekvést.
Életünkben rengeteg stresszes helyzettel találkozunk, amelyek hatására gyülemlik a feszültség, így rövidesen valamilyen levezetést találunk magunknak. Ez egy ideig segít a feszültség csökkentésében, de végleg nem oldja meg a problémát, és a feszültség egy idő után ismét növekedni kezd. Ekkor ismétlődhet a cselekvés, és így válik szokás belőle.
A másik ok a stimuláció, unaloműzés, ingerkereső viselkedés. A szervezetnek szüksége van bizonyos mennyiségű ingerlésre, van, akinek többre, másoknak kevesebbre. Akinél ez az igény kifejezettebb, annál megjelenik a kockázatkeresés. Ez akkor jelenthet problémát, ha a személy nem tud határt szabni ennek a késztetésnek, és önmagának vagy környezetének kárt okoz.
Meg tudod különböztetni a szokást a függőségtől?
A szokás lényege a rendszeresen ismétlődő cselekvés, amely önmagában még nem jelenti, hogy az a cselekvés káros az egyén, vagy mások egészségére. A függőség olyan cselekvés, amely kikerül a személy ellenőrzése alól, és nincs befolyással rá, próbálja ugyan abbahagyni a cselekvést, de nem megy.
Az illető legtöbbször tisztában van vele, hogy viselkedése káros a fizikai vagy lelki egészségére, ám ennek ellenére nem tudja abbahagyni. Ha ez rontja a személy mindennapi életvitelét, akkor beszélünk betegségről. A kényszeres viselkedés a szorongás csökkentésére szolgál. Jellemzője a növekvő feszültség, amelyet a kényszercselekvéssel rövid időre lehet csökkenteni.
Csak tudatosan változtathatsz a rossz szokásokon!
A változtatáshoz először megfontolt, tudatos elhatározásra van szükség, hogy meg akarj szabadulni az adott szokástól. Ez első látásra egyszerűnek tűnik, mégis általában ezt a döntést a legnehezebb meghozni. Ugyanúgy, ahogy az a szokás egyszer kialakult, elméletben van mód arra is, hogy a szokástól megszabadulhass.
Ehhez nagyon fontos, hogy visszaszerezd a szokás felett gyakorolt kontrollt. Ennek része az önismeret is, például annak vizsgálata, hogy mit jelent számodra az a szokás, milyen szükséglet áll a szokás hátterében. Ha ezt megvizsgáltad önmagadban, a szükségletet fedezheted egy másik, helyettesítő szokással, mely környezeted számára, vagy rád nézve nem káros, esetleg pozitív is lehet (pl. körömrágás helyett egy papírt tekergetni). Ha a szokás hátterében a stressz áll, akkor fejleszteni lehet a problémákkal való megküzdés és az önmegnyugtatás képességét.
A legfontosabb, amire rájöttem a szokások megváltoztatásán keresztül, hogy bár nagyon keménynek tűnnek első ránézésre, ugyanolyan gyorsan tudnak semmivé foszlani, mint a levegő, nem bírják a kitartást és a fókuszt. Az emberek az élet bármelyik szakaszában ki tudnak fordulni magukból, a rosszabbik formáját gyakrabban látjuk, amikor az élet súlya alatt megtörnek és válnak korábbi önmaguk szomorú árnyékává, de a jó szokások ugyanígy megszállnak bizonyos embereket. Rendetlenből összeszedettek lesznek, lustákból sportosak.
A másik dolog, amire rájöttem, hogy a szokások megváltoztatása egyfajta készség, ha az ember gyakorolja, egy idő után egyre egyszerűbb lesz. Mint egy izom, egyre fejlettebb lesz és egyre jobban érted a saját belső mozgatórugóidat is.
A harmadik dolog, hogy vannak bizonyos szokások, amik beindítanak egy sor reakciót és egész életmódot megváltoztató, megalapozó szokásokká vállnak. Erről készült is pár kutatás, hogy a sportolás például egy olyan szokás, amit ha az ember képes felvenni, az életének teljes területére hatással lesz, egy sor másik jó szokás megalapozója lesz.
Végül szerintem a szokások megváltoztatásának legnagyobb gátja, hogy bizonyos szokásainkat nem is szokásoknak látjuk, hanem természetes jellembeli adottságoknak. Vannak bizonyos szokások, rossz szokások is nagy számban, amiről azt gondoljuk, hogy a karakterünk részei, még ápolgatjuk is őket, hogy hát ilyenek vagyunk. De amint elkezdjük megkapargatni, kiderül, hogy nem is ezek a szokásaink vagyunk, de mélyen meghatároznak minket.
Itthon teljesen természetes, hogy kissé elfordulva orrot fújunk az ebédlőasztalnál, de ha valaki egy hangzatosat böffent, furcsa tekintetek kereszttüzébe kerülhet. Kínában ez pont fordítva van, ahol a böffentés dicséret a szakács felé, étke elismeréseként, az orrfújás viszont rosszallást vált ki. A „rossz”-nak nevezett szokások azok, amelyeket az éppen aktuális környezet megváltoztatandónak ítél, mert bennük félelmet, undort, ellenérzést keltenek.
Hogyan alakulnak ki a szokások?
Az emberi szervezetnek stimulációra (ingerlésre) és feszültség-levezetésre is egyaránt szüksége van. A rituálisan időről időre ismételt szokások biztonságérzetet jelentenek, mert ismerősek. Egyes szokások esetében - mint például a körömrágás - szerepet játszik egyfajta megkapaszkodási reflex is, ami már a csecsemőknél is megfigyelhető. A mechanizmus felnőttkorban is hasonló, csak a megkapaszkodás tárgya változik, mivel egy feszültséggel teli helyzetben már nincs jelen a gondozó, akibe kapaszkodni lehetne. Probléma akkor jelentkezik, ha hiányzik egyfajta kontrollfunkció, ami visszaszabályozná ezt a cselekvést.
Életünkben rengeteg stresszes helyzettel találkozunk, amelyek hatására gyülemlik a feszültség, így rövidesen valamilyen levezetést találunk magunknak. Ez egy ideig segít a feszültség csökkentésében, de végleg nem oldja meg a problémát, és a feszültség egy idő után ismét növekedni kezd. Ekkor ismétlődhet a cselekvés, és így válik szokás belőle.
A másik ok a stimuláció, unaloműzés, ingerkereső viselkedés. A szervezetnek szüksége van bizonyos mennyiségű ingerlésre, van, akinek többre, másoknak kevesebbre. Akinél ez az igény kifejezettebb, annál megjelenik a kockázatkeresés. Ez akkor jelenthet problémát, ha a személy nem tud határt szabni ennek a késztetésnek, és önmagának vagy környezetének kárt okoz.
Meg tudod különböztetni a szokást a függőségtől?
A szokás lényege a rendszeresen ismétlődő cselekvés, amely önmagában még nem jelenti, hogy az a cselekvés káros az egyén, vagy mások egészségére. A függőség olyan cselekvés, amely kikerül a személy ellenőrzése alól, és nincs befolyással rá, próbálja ugyan abbahagyni a cselekvést, de nem megy.
Az illető legtöbbször tisztában van vele, hogy viselkedése káros a fizikai vagy lelki egészségére, ám ennek ellenére nem tudja abbahagyni. Ha ez rontja a személy mindennapi életvitelét, akkor beszélünk betegségről. A kényszeres viselkedés a szorongás csökkentésére szolgál. Jellemzője a növekvő feszültség, amelyet a kényszercselekvéssel rövid időre lehet csökkenteni.
Csak tudatosan változtathatsz a rossz szokásokon!
A változtatáshoz először megfontolt, tudatos elhatározásra van szükség, hogy meg akarj szabadulni az adott szokástól. Ez első látásra egyszerűnek tűnik, mégis általában ezt a döntést a legnehezebb meghozni. Ugyanúgy, ahogy az a szokás egyszer kialakult, elméletben van mód arra is, hogy a szokástól megszabadulhass.
Ehhez nagyon fontos, hogy visszaszerezd a szokás felett gyakorolt kontrollt. Ennek része az önismeret is, például annak vizsgálata, hogy mit jelent számodra az a szokás, milyen szükséglet áll a szokás hátterében. Ha ezt megvizsgáltad önmagadban, a szükségletet fedezheted egy másik, helyettesítő szokással, mely környezeted számára, vagy rád nézve nem káros, esetleg pozitív is lehet (pl. körömrágás helyett egy papírt tekergetni). Ha a szokás hátterében a stressz áll, akkor fejleszteni lehet a problémákkal való megküzdés és az önmegnyugtatás képességét.
_______________________________________________________________
A másik dolog, amire rájöttem, hogy a szokások megváltoztatása egyfajta készség, ha az ember gyakorolja, egy idő után egyre egyszerűbb lesz. Mint egy izom, egyre fejlettebb lesz és egyre jobban érted a saját belső mozgatórugóidat is.
A harmadik dolog, hogy vannak bizonyos szokások, amik beindítanak egy sor reakciót és egész életmódot megváltoztató, megalapozó szokásokká vállnak. Erről készült is pár kutatás, hogy a sportolás például egy olyan szokás, amit ha az ember képes felvenni, az életének teljes területére hatással lesz, egy sor másik jó szokás megalapozója lesz.
Végül szerintem a szokások megváltoztatásának legnagyobb gátja, hogy bizonyos szokásainkat nem is szokásoknak látjuk, hanem természetes jellembeli adottságoknak. Vannak bizonyos szokások, rossz szokások is nagy számban, amiről azt gondoljuk, hogy a karakterünk részei, még ápolgatjuk is őket, hogy hát ilyenek vagyunk. De amint elkezdjük megkapargatni, kiderül, hogy nem is ezek a szokásaink vagyunk, de mélyen meghatároznak minket.
