Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék.
“Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
(Hioszi Tatiosz)
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja.
Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá.
Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldúrja a földet és megtalálja,
tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg:
tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg:
Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket,
tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.
tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.
(Hioszi Tatiosz)
