Egy tanár befejezi előadását az egyetemen és felteszi a szokásos kérdést:
A tükörrel sokat játszottam, de rájöttem, hogy nemcsak gyermekes játékra jó, hanem visszatükrözi mindazt, amit az életben el szerettem volna érni.
.
,
Én is egy darab tükör vagyok, mégsem vagyok tisztában önmagammal.
"Van-e valakinek kérdeznivalója?"
Az egyik diák csak úgy nyeglén felteszi a kérdést:
"Tanár úr! Mi az élet értelme?"
A jelenlevő diákok közül valaki elneveti magát.
A tanárt zavarja ez a könnyelmű viselkedés, de elhatározza, hogy válaszol a kérdésre.
Belső zsebéből előveszi a noteszét, abból pedig egy törött tükör darabot, alig nagyobb, mint egy ötven forintos. Így kezdi beszédét:
"A háború alatt gyermek voltam. Az utcán haladva megláttam egy összetört tükröt. Megtartottam a legnagyobb darabot belőle. Ez a darab az. Játszadozni kezdtem vele és tetszett, hogy a fényt oda irányíthatom vele, ahová kedvem tartotta: kulcslyukba, a körülöttem lévő emberek szemébe, repedésekbe és mindenhová, ahová nem sütött a nap.
A tükörrel sokat játszottam, de rájöttem, hogy nemcsak gyermekes játékra jó, hanem visszatükrözi mindazt, amit az életben el szerettem volna érni.
.
![]() |
visszatükröződés |
Én is egy darab tükör vagyok, mégsem vagyok tisztában önmagammal.
Amiben biztos vagyok, közvetíteni tudok igazságot, megértést, jóságot és gyengédséget minden ember szívébe.
Abban reménykedem, hogy talán mások is utánozni fognak: számomra ez az élet értelme."