Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.
.......
... történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.
.......
... történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!
Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé,
S elindulhatunk egymás felé!
Építsünk hidat, ha nem megy másképp hát így kezdjük el,
Míg magyar szóra magyar szó felel!
.
.
."Az esztergomi Mária Valéria híd átadásakor egy barátom adta az ötletet a szöveghez. Szól ez a dal Trianonról, a feladatról, az anyaországban élők hozzáállásáról, és arról a hátborzongatóan szomorú érzésről, ami akkor fogja el az embert, mikor a határtól több száz kilométerre az 'Adjon Isten!'-re magyarul érkezik a 'Fogadj Isten!"
(Nyerges Attila)
Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.