Adventi gondolatok
Ismét itt az advent. A természet már nyugszik, az ember is keresi a csendet. Keresi azt a mély, lélektisztító csendet, amelytől a gyertyafények lángja megrezzen. A lélek várakozik az Úr jövetelére. A befelé forduló ember abban találja meg advent értelmét, hogy embertársai felé lélekkel közelít.
Ha a szeretet evangéliumi parancsát valóra váltanánk, további parancsolatokra talán nem is volna szükség. Csakhogy manapság a szeretet - a szó értelme - elveszítette az értékét. Addig koptatták, a cselekedetek helyetti ismételgetéssel, hogy értékét veszítette.
Tettekké kell váltani a szeretetet. Kell, mert felebarátaink szükséget szenvednek. A szeretet a XXI. század elején nem más, mint készség a jóra. Ha szükséges, akkor az áldozathozatal is indokolttá válik. Ehhez azonban erkölcsi értékekben megalapozott cselekvő embertársakra van szükség. Helyesen szeretni azt jelenti, hogy jóra való készséggel, morális cselekedetekkel embertársainkat megsegítjük.
Szeretni annyi, mint megtenni a jót, kerülni a rosszat. A tevékenység pedig az értelem, érzelem és akarat egységéből fakad. A legalapvetőbb értelmi tevékenység a különbségtétel a jó és a rossz között. A gyermekek nevelése során szükséges tudatosítani bennük, hogy a jó nem feltétlenül az, ami kellemes, hanem az, ami az ember javát szolgálja. Az értékrendet szükséges kristálytisztán meghatározni. Fontos tudniuk például, hogy a pénz nem érték, hanem fizetőeszköz. Ami és amik körülveszik az embert, azok tárgyak. Amit magunkban hordozunk, azok az értékek. Felelősségteljesen kell döntésképessé válnia az ifjúságnak. Hangsúlyozni kell, hogy "helyesen dönteni értelemmel és akarattal" kell és lehet, vagyis szubjektív tényezőktől elvonatkoztatva, elfogultságoktól mentesen. A tárgyilagos megközelítés akkor sem mellőzhető, ha valaki (leginkább az érintett személy) nem ezt várta. Ez a felelősségteljes, embertársi megközelítés az akarati elemmel párosul: akarni kell a jót. És ezt a jót helyesen, jól kell akarni: igazsággal és megigazultan, megtisztult lélekkel, ahogy a Mester tanította.
A közmorál, pontosabban annak hiánya lassan odáig fajul, hogy az ifjúság szinte már restelli magát, amikor nem olyan, mint azok, akiket nem becsül semmire. A közösségi szellem nem felemeli, hanem lehúzza a jó szándékú személyt. Ha azonban az ifjú felvértezve indul a világba, akkor nem jut vakvágányra, még ha lesznek is tévedései, ballépései.
Most sem fog megkímélni bennünket a karácsony előtti hadjárat, az ajándékozási mánia. Pedig kemény helytállást kíván a boltok megrohamozása, a naphosszat való tülekedés őrülete. Nem lát messzire az, aki nem veszi észre, hogy a karácsonyi ajándékozás már régen nem a szeretet megnyilvánulása, hanem a kereskedők "nagy kaszálása". Az ajándék eredendően azt a szándékot tükrözte, hogy ami nekem adatott, amit megtermeltem, létrehoztam, azt megosztom a nagyobb családommal, közösségemmel, felebarátaimmal. Az eredeti szándék egyre torzul, évről évre veszélyesebb kórrá válik, amely sérti a tiszta gondolkodást, az értékrendet. A torzult gondolkodás következtében a helytelen cselekedet karcolatot húz a lélek tükrén, így történik ez az ünnep összefüggésében is, hiszen elfeledi, hogy a karácsony: születésnap. Nem tudatosítja, hogy akkor ott, Betlehemben, egy városszéli istállóban Kisded született. Az édesanyja rongyokba takarta, jászolba fektette, az állatok leheletükkel melengették. Ő, ez a Kisded lett a világ Megváltója.
.
.
