Hánynom kellett az egésztől

„35 éves vagyok. Már többször felvetődött bennem a gondolat, hogy el kellene menni innen, de ilyen-olyan okok (általában család) miatt mégsem tettem meg.

Egy multicégnél dolgoztam. Egyszerű alkalmazottként kezdtem, majd sokévi kemény munka után sikerült előre lépnem és vezető lettem. Eközben sajnos megtapasztaltam, hogyan működnek nálunk a dolgok.

Hiába dolgoztam rengeteget, és hiába volt meg a képességem, mégis csak nagyon hosszú idő elteltével sikerült haladnom, miközben olyanok kerültek elém a ranglétrán, akiknek a legnagyobb erényük az volt, hogy jó sokat tudtak inni a céges rendezvényeken.

Boldogtalanul a csúcson

Annyi ideig, és annyit kellett dolgoznom, hogy észrevegyenek, hogy az már túl sok volt, és mire elértem, már nem tett boldoggá. Mégis próbáltam jól csinálni és sikerült is, de eközben olyan dolgokat láttam, hogy már néha azt is bántam, hogy ennyi időt fecséreltem az életemből erre.

Vezetőként még inkább rálátásom nyílt arra, miként osztják a szerepeket, milyen pozícióharcok folynak, és hogyan döntenek ismeretlenek egy-egy ember sorsáról tizensok év kemény munka után egy tollvonással, hogyan vonnak le ilyen-olyan ürüggyel pár ezer forintot költséghatékonyság ürügyén, miközben milliós vacsorákat, és utazásokat szerveznek maguknak, és családjuknak céges költségen.

Hánynom kellett az egésztől.

Őszintén nem is értem, hogyan sikerült odakerülnöm ahová, hiszen soha senkinek nem nyaltam, soha nem akartam többnek látszani, mint ami vagyok, és soha nem gondoltam azt, hogy a hatalommal én "emberebb" lettem a beosztottaimnál. Nem tudtam, és nem is akartam együtt lerészegedni a főnökömmel, együtt járni ebédelni, síelni, vagy csak naponta elmondani, mekkora király is ő valójában.

Végül közös megegyezéssel eljöttem

Ez volt kb. egy éve, és azóta nem találok állást.

Több száz álláspályázat, és jó néhány csalódás (köztük emberi is) után most ismét elgondolkodtam, hogy el kell innen mennem.

Én már nem vágyom karrierre, nem érdekel, nem vagyok kíváncsi arra, amivel jár. Egy dolgot szeretnék, hogy becsületesen dolgozhassak becsületes fizetésért, amiből eltarthatom a családom.

Úgy érzem, ezt ma Magyarországon nem tudom megtenni.

Ideje indulni

A bajt tetézi, hogy annak idején optimistán felvettem egy CHF hitelt. Utólag könnyű okosnak lenni, hogy miért kellett, de ez most gyakorlatilag mindegy. Ha lenne állásom normális fizetésért, akkor ez nem lenne probléma.

Mivel lassan elfogy a tartalékunk, azt hiszem ideje indulni, mert más nem fogja megoldani a problémáinkat, de szomorú, hogy a saját hazámban nem tudok erre megoldást találni.

Ausztria felé szeretnék indulni, és vendéglátásban elhelyezkedni. Ha bárki hasonló cipőben járva már túl van az elhatározáson és kint dolgozik szívesen venném, ha megosztaná a tapasztalatait.

Ha esetleg konkrét segítséget is tud adni valaki munkaügyben, az már a non plus ultra lenne.”

Az a kérdés motoszkál bennem, hogy vajon a multilét itt leírt vonatkozásai magyar jellemzők-e, vagy így van ez mindenhol a világon? A másik kérdés: mi lesz ebből az országból, ha tulajdonképpen elüldözi innen az embereket?"
_____________________
Forrás: Határátkelő